9/ Nyelv

Napjainkban nagyon alábecsült téma az alapvető emberi kommunikációs forma — a mi beszédünk, írásunk, vagyis nyelvünk. Megpróbálom közelebb hozni nektek a témát talán egy kicsit más szemszögből, mint az megszokott.

Projektemben egy összekapcsolt világon gondolkodom. A világ végtelen számú autonóm egységből áll, amelyek együtt, interakciójuk révén hozzák létre valóságunkat. Ha elképzelitek a világot az energia óceánjaként, akkor tisztán látjátok, hogyan képesek az egyes tudatok (autonóm egységek) valós időben módosítani ezt az energiát. Próbáljatok meg megmozdulni. Mozgásotokkal ennek a hatalmas energiamezőnek egy bizonyos részét változtatjátok meg. Gyakran hasonlítom a tudatot térhez, vagyis mozgásotokkal nemcsak a saját teretek változik, hanem közvetlenül befolyásoljátok a körülöttetek lévő teret is. Köztetek és a környezetetek közötti interakció folyamatos. Nagyon könnyen láthatjátok, hogy azoknak a tudatoknak a száma, amelyek közvetlenül módosítják környezetüket, hihetetlenül nagy a világon (akár a növény-, állat-, vagy emberi birodalomban). Nehezebben látható az élő és az élettelen természet közötti összekapcsoltság (..élettelen, vagyis az a tér, amely az élő, alkotó lények közötti kitöltést jelenti..), de ha ismét megpróbáljátok mikroléptékben szemlélni a világot, láthatjátok, hogy az energiamezőben a terek/tudatok között nem léteznek határok, ezért ebben az összefüggésben szó szerint gondolkodni az (élő/élettelen) fogalmakon pontatlannak tűnik. A különböző filozófiák egyetlen tudatról, egyetlen térről, egyetlen életről gondolkodnak. Egy térről, amely „xyz” autonóm térre van „felparcellázva”, amelyek megvannak a saját nézőpontjukkal, és kölcsönös hatásukkal (tapasztalatok/információk megosztásával) alkotnak egy „sokszínű” világot. Az interakció, vagyis a hatás minősége határozza meg a valóság minőségét. A különböző autonóm egységek között a hatás minősége eltérő. A tudatosabbnak előnye van a kevésbé tudatossal szemben, jobban tudja befolyásolni/irányítani őt. Világunkban hiábavaló az a törekvés, hogy megvédjük magunkat az irányítás hatásától. Vagy irányítunk, vagy hagyjuk, hogy minket irányítsanak. Világunk (terünk) ezen tulajdonságát közvetlenül meghatározza az a lehetetlenségünk, hogy elszakítsuk terünket a többi tértől. Nem a térben találjuk ugyanis magunkat, hanem ennek az egyetlen, folyamatosan táguló térnek a közvetlen kiterjedése vagyunk. Mi vagyunk a tér/tudat/élet. Nem egy csepp vagyunk a tengerben, hanem mi vagyunk a tenger egy cseppben.

Egy kollektív tudatról gondolkodom tehát. Mi van, ha a gondolatok, amelyeket a fejünkben hordozunk, kollektív tevékenységünk eredményei? Mindannyiunknak ugyanaz az alapja, egyetlen különbségünk a nézőpontban tűnik lenni. A tér eltérő pozíciója különböző tapasztalatokra, különböző megértésre, különböző prioritásokra, különböző célokra predesztinál. Senki sem él a másik szemében. Mindannyian eredeti alkotások vagyunk, saját pozíciónkkal a térben. Mi van, ha a tapasztalatokat/információkat, amelyeket életünk során gyűjtünk, közös hálózatunkba/terünkbe rögzítjük? A mai kor alapján egyszerűen hasonlíthatjuk az élet működési elvét a mi hálózatunkhoz — az internethez. Ha így van, akkor a világot úgy is felfoghatjuk, mint egy folyamatosan táguló információs mezőt, amely tevékenységünk révén folyamatosan új, az életminőség javításához szükséges információkat szerez. Az információk hatalmas adatbázisa nézőpontunkkal együtt segít nekünk új megoldásokban, ötletekben, kreativitásban, segít megbirkózni minden olyan helyzettel, amellyel találkozunk. Ezzel az elmélettel könnyebben meg tudjuk magyarázni álmainkat is. Az álmokat úgy értelmezhetjük, mint tudatunk kapcsolódását egy közös adatbázishoz, ahol nemcsak saját élményeinket érzékelhetjük, hanem bárki más élményeit, bármely más teret is. Álmaink gyakran értelmetlennek tűnnek, és semmiképp sem kompatibilisek életünkkel, de ha megengedjük annak lehetőségét, hogy az álombeli tapasztalat nem feltétlenül a „saját” tapasztalatunk, hirtelen már nem is tűnnek annyira értelmetlennek. Egy filozófiai megfontolásból indulok ki, amely szerint minden, amit egy ember (bármely tudat) el tud képzelni, valós. Talán még mindig azon a lehetőségen gondolkodtok, hogy az álmok saját alkotásaink, fantáziánk, összekevert valóság, sosem kikapcsolódó agyunk terméke életünk során. De vajon az agy az, ami alkot? Nézzétek meg, hány agy van a világon, mindegyik más, mindegyik különbözik szerkezetében és felépítésében. Ha az agy lenne a fő szerv a valóság megértésében, mindannyian másképp értenénk, másképp látnánk a világunkat. Agyaink nem értenének egyet abban, mi kemény, mi puha, mi zöld és mi kék. De mi van, ha az agyunk hasonlóan működik, mint egy mobiltelefon? Csupán egy „készülék”, amely információkat fogad a térből (az adatbázisból), és kiértékeli azokat. És nemcsak fogad, hanem küld is. Van, akinek erősebb a mobiltelefonja, mint másnak, és jobban tud dolgozni az információkkal. Mindannyian más számot hívunk, más információkra összpontosítunk, más célokat követünk. Ebben az esetben könnyebb elképzelni az összekapcsoltságot és az információk összjátékát a különböző, ugyanazon szabályok alapján működő tudatok között. Az autonóm egységek közötti információmegosztás folyamatos, de minőségében és sebességében eltérő. Az információk terjesztésének minősége és sebessége azonban befolyásolja egy konkrét terület fejlődését a mi világunkban.

Az emberek nyelvük (beszéd, írás) segítségével osztják meg egymással tapasztalataikról szóló információikat. Nyelvünket az információterjesztés területén technológiaként foghatjuk fel. Lehetővé teszi számunkra, hogy megszerezzük az információátvitelhez szükséges sebességet, amivel összefügg fajunk szervezésének/irányításának megfelelő minősége. A többi földi faj feletti fölényünk éppen a nyelv használatából, információs előnyünkből fakad. Sokkal hatékonyabban tudjuk felhasználni a kollektív gondolatokat, mint más fajok, ami technológiai fölényünkben tükröződik. A nyelv minősége fajunkon belül ingadozik. Nagyon könnyen látjuk, hogy azok a kultúrák, amelyeknek nyelve nincs kellően fejlődve, lemaradnak a körülöttük lévő világtól, és nehezebben koordinálódnak vele. Ezzel szemben a fejlettebb nyelvű kultúrákban folyamatosan zajlik az új technológiák fejlődése, zajlik a társadalom fejlődése, zajlik az emberiség fejlődése. A politikát ebben a cikkben félreteszem. A lényeg az, hogy tudatosítsuk a minőségi nyelv használatának szükségességét a társadalom fejlődésének eléréséhez. A mai világban láthatjuk, hogyan keverednek a kevésbé fejlett nyelvek a fejlettebbekkel, és okoznak hanyatlást információátadási képességünkben. Az idegen szavak átvételéről beszélek. Néhányan közülünk a problémát a szókincs gazdagodásaként értelmezik, de kérdezem, miféle gazdagodásról van szó, ha az idegen szó egy egyszerűbb nyelvből származik? Egy összetettebb nyelvben lehetőséget teremt a gondolkodás leegyszerűsítésére. A valóság tehát pontosan az ellenkezője. Nem gazdagodásról van szó, hanem a nyelv leépüléséről, a gondolkodás leépüléséről. Meg kell érteni, hogy minél jobban tudom kifejezni gondolatomat egy másik embernek, illetve az egész kollektívának, annál nagyobb minőséggel tudom megvalósítani a gondolatot. Képzeljétek el, hogy egy folyamat magyarázatakor minden mondat után valaki elmondaná nektek a régi, ismerős kifejezést: „you know”. Talán tudnátok, de ha a problémát először oldjátok meg, biztosan nem tudjátok. A nyelv minősége meghatározó az új technológiák létrehozásában, a társadalom minőségi irányításában, az emberiség fejlődésében. A tézis nem új, különböző nemzetek már régóta tudatában vannak. Nem egy nemzetben a társadalom hierarchikusan tagolódik nyelv szerint. Vegyétek Japánt, az országban az emberek kasztjai a nyelv minősége szerint tagolódnak, az általuk használt fajta szerint. Aki a „császári japánt” beszéli, a legmagasabb kaszthoz tartozik. Amíg az emberek nyelvvel érintkeznek egymással, addig a nyelv fejlesztésének szükségessége kulcsfontosságú. Lehetséges, hogy a jövőben más érintkezési módra térünk át. Talán technológiáink lehetővé teszik számunkra az információk/gondolatok terjesztésének felgyorsítását, és létrejön a kommunikáció új formája — a telepátia. Aki képes felgyorsítani az információáramlást a faj között, az megváltoztatja a világot.

Tanuljátok meg uralni anyanyelveteket. A nyelvvel nemcsak környezeteteket, legközelebbi tereteket befolyásoljátok, hanem a jelenlegi technológiák lehetővé teszik, hogy egy távolabbi és kiterjedtebb területre is hatással legyetek. Kifejezésmódotok minősége közvetlenül befolyásolja irányításotok minőségét, gondolatotok megvalósításának minőségét. Magam is küzdök ezzel a feladattal. Egyáltalán nem könnyű úgy kifejezni gondolatainkat, akár írásban, akár szóban, hogy azok könnyen érthetők legyenek a szélesebb közönség számára. A gondolatok olyanok, mint egy folyó vize, amelyet nagyon nehéz megragadni. Az összpontosítás, a jelenlét az út. Ezzel kapcsolódtok a hálózathoz, és töltitek le az adatokat. Próbáljátok ki. Ne próbáljátok meg egyszerűsíteni a kifejezésmódot idegen szóval. Nyelveteknek nem kell bonyolultnak lennie, nem kell nehéz szavakat tartalmaznia, de a lehető legátfogóbbnak kell lennie. Hogy gondolatotokat különböző módokon, különböző szavakkal, több oldalról ki tudjátok fejezni. Ha egy problémát több szemszögből tudtok bemutatni, sokkal nagyobb esélyetek van a tér irányításának megértésére és megragadására.

A szlovák nyelv kivételes, elegendő számú kifejezést tartalmaz a gondolatok megfelelő minőségű leírásához. Bár kis nemzet vagyunk, nyelvünk predesztinál minket arra, hogy azon nemzetek mellett állhassunk, amelyek egy lépéssel tovább viszik technológiailag az emberiséget. Kérdéses, hogy megértjük-e előnyünket, és hogy nem semmisítjük-e meg magunk elődeink üzenetét azzal, hogy egyszerű kifejezéseket illesztünk be kommunikációnkba.

Juraj Tušš