6/ PROPAGANDA
Az előző cikkben — Az összekapcsolódás helye (www.projektz.sk/news/miesto-prepojenia/) — felvázoltam nektek a nézőpontomat világunk alapvető működési elvéről. Röviden úgy foglalhatom össze, hogy a világ összekapcsolódott, és el lehet képzelni egy hatalmas, folyamatosan változó térként, tele energiarezgésekkel, amelynek nem vagyunk részei, hanem közvetlenül annak kiterjedése vagyunk. Vagyis a tér folyamatosan fraktálisan osztódik, illetve további autonóm terekkel (tudatokkal) bővül, amelyek kölcsönös interakciójukkal közvetlenül befolyásolják ennek a hatalmas, felparcellázott, folyamatosan bővülő és változó térnek az alakját. Másképp szólva, mindannyian befolyásoljuk közös valóságunk, a mi világunk végeredményét. Ebben a cikkben felhívom a figyelmeteket egy eszközre, amelyet a valóság tudatos megváltoztatására használnak a tudatok tömeges befolyásolása révén — a propagandára.
Ahogy már említettem, a propaganda fő célja a tudatok lehető legszélesebb körének befolyásolása, és ezáltal a valóság megváltoztatása, akár személyes, gazdasági, politikai vagy irányítási haszon érdekében. Nap mint nap találkozunk vele, és alapja teljesen természetes — az információk terjesztése, az interakció. A propagandához valótlan, hiányos, részben igaz információkat használnak, amelyek célja, hogy a kívánt irányba kényszerítsenek minket gondolkodni, ezáltal automatikusan megváltoztatva valóságérzékelésünket, viselkedésünket. A propaganda terjesztésére napjainkban tömegkommunikációs eszközöket használnak: televíziót, internetet, rádiót stb., de könyveket, nyomtatványokat, tankönyveket, különböző kvázi tudományos tanulmányokat is, és így tovább; egy egész komplex rendszer jött létre az emberek (tudatok) befolyásolására. Ha valaki azt mondja, hogy az embereket szálakkal irányítják (mint a bábfigurákat), akkor fontos tudatosítani, hogy a valóságban éppen az irányító szálak azok az információk, amelyekkel találkozunk. Ez rémisztően hangzik, mert elméletileg minden információnak, amellyel találkozunk, célja lehet, hogy félrevezessen minket. Ahhoz, hogy saját boldogságunk kovácsai legyünk, hogy tudatosan és autonóm módon haladjunk célunk felé, hogy életünket a saját kezünkben tartsuk, meg kell tanulnunk az információkkal dolgozni.
Az információk ellenőrzésének egyetlen biztos módja a saját tapasztalatunk. Hiába tanulmányoztunk végig egész könyvtárakat, egész könyvhalmokat, amíg az információt nem ellenőrizzük gyakorlattal (vagy saját megfigyeléssel), fogékonyakká válunk tudatunk manipulálására. Az életben átélt helyzetek hatalmas lehetőségeket kínálnak számunkra a személyes fejlődéshez. Szándékosan írok lehetőségeket, mert a legtöbb ember eldobja a tökéletesedésre kínálkozó esélyeit, illetve észre sem veszi őket. A mai gyors korban az ember nincs tudatában annak, hogy tulajdonképpen mit is él át (egyszerűen nem koncentrál). Ezért fontos rámutatni az éberségre, az összpontosításra, a jelenlétre. Egy dolog találkozni egy információval, más dolog egyáltalán észrevenni (tudatosítani) azt. Ha nem vagyunk koncentráltak az életünkben, tapasztalataink kárba vesznek, és folyamatosan ugyanazokat a hibákat fogjuk ismételni.
Az információkat azonban kizárólag tapasztalatok segítségével ellenőrizni egyáltalán nem lehet, már csak azért sem, mert nem áll módunkban mindent kipróbálni, mindent átélni. Ezért fontos a gondolkodási koncepciónk is, amelyet életünk során alakítunk ki, más szóval a hit egy bizonyos filozófiában, egy bizonyos alapban, amelytől folyamatosan elrugaszkodunk, és amely minket irányít. Például, ahogyan a matematikában is: ha ismerem a megoldandó feladat fogalmi alapját, nagy a valószínűsége, hogy a feladatot más úton is meg tudom oldani, mint az ismert képletek segítségével. Személyes esetemben a fogalmi gondolkodást úgy is bemutathatom, hogy amikor például hiszek a minden mindennel való összekapcsolódás alapvető filozófiájában, akkor életem során nem fogok hinni semmilyen más, az individualizmust és a személyes jólétet hangsúlyozó koncepcióban. Inkább arra fogok törekedni, hogy hipotézisemet a lehető legszélesebb körű közvetett információval, vagy saját megfigyeléssel ellenőrizzem. Természetesen ez bonyolultabb, és bármilyen hitnél, vagyis olyan információknál, amelyeket nem tudok közvetlenül ellenőrizni, óvatosnak kell lenni, és nem szabad csak arra hagyatkozni. Nehogy a hitből végül dogma legyen, hogy ez így van és nem másképp. Nyitott elmét kell tartanunk minden gondolat számára, és fogalmi gondolkodásunkat a növekvő személyes szintünkkel együtt kell igazítanunk. Ha a tudást (a lehető legszélesebb körű információt) tapasztalattal és összpontosítással kombináljuk, garantáltan jó receptet kapunk a helyes, autonóm, tudatos élethez.
Tanuljunk, és ne keményítsük meg szívünket, összpontosítsunk, és mindenekelőtt éljünk át mindent. Ezáltal növeljük személyes szintünket, és immunisabbá válunk a propagandával és bármilyen befolyásolási kísérlettel szemben. Vegyétek észre: kevésbé tudatos, kevésbé tapasztalt emberek soha nem tudnak titeket befolyásolni. Csak tudatosabb és tapasztaltabb emberek tudnak befolyásolni titeket, amennyiben akarnak. Ezért érvényes az a szólás is, hogy a jó győz a rossz felett, illetve hogy a fény világít a sötétségben. Próbáljatok meg eljutni legalább arra a tudásszintre, amelyen megértitek a kollektivizmus fontosságát. Ezen szint után aztán mindannyian együtt olyan szintekre jutunk, amelyekről most még álmodni sem merünk. Csak együtt vagyunk képesek nagy dolgokra, ezt közvetlenül meghatározza az a képtelenségünk, hogy elváljunk a környezetünktől, hiszen mi magunk vagyunk az a környezet!
Van néhány ember, aki ezt már olyan időkben megértette, amikor az összekapcsoltság még nem volt annyira nyilvánvaló, mint ma. Az egyikük Ján Werich is. Ismerjétek csak el az üzenetét: https://www.youtube.com/watch?v=W-GfjYleff4 .
Juraj Tušš
