5/ KAPCSOLÓDÁSI PONT
A projektemben gyakran írok arról, hogy minden mindennel összefügg. Ebben a cikkben megpróbálom alátámasztani a gondolataimat, és megmutatom, milyen megfontolásokból indulok ki. Nem vagyok fizikus, ezért előfordulhatnak pontatlanságok a cikkemben, de ismét hangsúlyozom: nem az információk teljes pontossága a fontos (azt még a tudósok sem érik el), hanem a lényeg. Nem kell mindenáron szűklátókörűnek lenni. Ha például valaki levelet ír valakinek, nem az a fontos, hogy egymillió nyelvtani hibát vét-e benne, hanem a levél tartalma, lényege.
Hogy meg tudjam mutatni nektek az összekapcsolódás helyét, próbáljuk meg együtt elképzelni a mikrovilágunkat. Mindazt a kicsit, amiből minden nagy összeáll. Előbb azonban választanunk kell egy léptéket, ugyanis a mi világunk problémája (az elméleti fizika szerint), hogy haladhatunk a végtelenül kicsi, és fordítva, a végtelenül nagy számok irányába is. Egyelőre teljesen elegendő, ha megállunk az atomoknál. Az atomok a mi világunk alapvető építőegységei. Minden anyagi dologban megtalálhatók, sőt még a látszólag üres térben is (például a levegőben). Az atom egy magból áll, amely szilárdnak tűnik, és az anyag alapját képezi a mi világunkban, valamint egy héjból, amely egy üres teret jelent, amelyben elektronok jelennek meg és tűnnek el. Az atom nagyon leegyszerűsített modelljét tehát nagyjából úgy tudjuk elképzelni, ahogyan az a képen látható.
Az atom lerajzolásakor nagyon gyakori hiba a lépték. Aránytalanul rossz a mag, és a héja is rosszul van megrajzolva. Fontos tudatosítani, hogy ha (feltételezve) az atommagot egy narancs méretűre nagyítanánk, a következő atom két futballpályányira lenne onnan, vagyis a héj sugara egy futballpálya lenne.
Ez még mindig nincs pontosan megrajzolva, de már pontosabb. Vagyis az üres tér, amelyben az elektronok megjelennek és eltűnnek, dominál bármely látszólag szilárd anyag felett. Látszólag szilárd, mert még a mag is osztható. Benne protonok és neutronok találhatók, sokkal kisebb részecskék, amelyek forgásukkal hatalmas elektromágneses erőt (magerőt) hoznak létre. Emiatt tűnik számunkra az atommag oszthatatlannak és szilárdnak. A protonok és neutronok azonban a magban is csak a térben találhatók, tehát az a megállapítás, hogy minden 99,999%-a csupán üres tér, minden bizonnyal helyes. A fennmaradó 0,001% csupán energia, a legkisebb részecske villódzása (rezgése), amelyet el sem tudtok képzelni, amely a fény sebességével úgy oszcillál, hogy áthalad önmagán.
Most próbáljátok meg elképzelni az egész világunkat, amely ezekből az atomokból épül fel.
Ha így állítjátok össze, hibázotok, mert az atomok terei között egy újabb tér keletkezik. Miféle tér ez? Tér a térben?
Az egyetlen lehetőség, hogy ne keletkezzen újabb tér, ha az egyes tereket egymás mellé toljuk. Ne tévesszen meg titeket: a terek határai csak vélt határok, ezért lehetséges, hogy az egyes terek átfedik egymást. A valóságban csak egyetlen tér létezik, a lehatárolás csupán az adott atom hatásának helyét jelöli.
Azt állítom tehát, hogy az egyes terek belenyúlnak egy másik atom terébe.
Az elektronok részben képesek eljutni egy másik atom terébe, és hatni rá, vagyis az atomok között folyamatosan zajlik az interakció (információcsere). Pontosan ez az összekapcsolódás helye. Ez az interakció határozza meg világunk fizikai, kémiai és optikai tulajdonságait. A kép azonban még mindig nem pontos, mivel 2D-ben van megrajzolva, 3D-ben így tudjátok jobban elképzelni.
Vagyis a terek metszéspontja nem négy-, hanem hatágú csillagot hoz létre. Hirtelen a kép elkezd hasonlítani egy ősi szimbólumra, amelyet az élet virágának neveznek.
Úgy gondolom, ez a mi világunk alapvető geometriája. Ez azonban csak egy egyszerű grafikus ábrázolás. A lényeg az, hogy elvonatkoztassunk az egyes terek vélt határaitól, és csak egyetlen térre gondoljunk. Most a világ egy hatalmas, morfogenetikus (folyamatosan változó) mezőnek tűnik, tele pontokkal (energiarezgésekkel) a térben, amelyben az elektronok biztosítják az interakciót és az információcserét. Az egész világ elektromágneses elv szerint működik, ezért teljesen megértem azokat az embereket, akik virtuális valóságként érzékelik a világot. Egyetértek velük, de abban az értelemben, hogy ez a mi tudataink hálózata által létrehozott virtuális valóság. Miért?
Nézzük meg ezt a gyakorlatban. Ha tehát abból indulunk ki, hogy a világ egy olyan tér, amelyben minden energiával van kipixelezve, akkor mik vagyunk mi, akik a gondolat erejével (valós időben) képesek vagyunk módosítani valóságunk egy részét? Miről is írok itt? Próbáljatok meg megmozdulni :D. A mozdulatra gondolva, a mozgásotokkal módosítotok egy bizonyos pixelhalmazt, és valós időben megváltoztatjátok a hatalmas mező egy részének alakját. Ebből a tényből számomra egyetlen dolog következik: a mi tudatunknak pontosan olyan térnek kell lennie, amely magában foglal egy energia-pixelhalmazt, és közvetlenül módosítja azt. Továbbá, mivel nem tudom egészen pontosan elképzelni a tér a térben kombinációját, feltételezem, hogy nem egy nagy tér részei vagyunk, hanem közvetlenül annak kiterjedése. A tér (a tudat) kiterjedésével egyre újabb autonóm területeket (tudatokat) hoz létre, amelyek egymással összekapcsolódnak. Minden terület (tér/tudat) interakciója (információcseréje) hozza létre közös világunkat, virtuális valóságunkat. Valóban elérhettek bármit, amit el tudtok képzelni, ami titeket illet. Ha viszont az volna a törekvésetek, hogy több terület (tudat) valóságát megváltoztassátok, először meg kell győznötök őket a gondolataitokról, hogy azok szerint kezdjék el megváltoztatni a valóságot a saját környezetükben. Minél nagyobb teret sikerül befolyásolnotok, annál nagyobb rész változik meg a morfogenetikus mezőből. Ezen az elven működik a világban a propaganda.
Juraj Tušš
