41/ A butaság oka
Úgy gondolom, ma már rendkívül fontos tudatosítani, mivel állunk szemben, mi ellen küzdünk, amikor azt állítjuk, hogy nem a gonosszal harcolunk, hanem a butasággal. Hogyan definiáljuk a butaságot? Miben rejlik az emberi butaság lényege? Mi a gonosz oka?
Több olyan tényezőn gondolkodtam, amelyek egy embert mások szemében butának mutathatnak. A műveltség, az IQ szintje és az ember erkölcse. Három alapvető tényező, amely rögtön eszembe jutott. De vajon segítenek-e megérteni a felvázolt probléma lényegét? Meglátjuk.
MŰVELTSÉG
Sok művelt embert ismerek, akik befejezték az iskoláikat, akár több iskolát is, akik több területén is kiismerik magukat az életünknek, és mégsem hat mindegyikük ösztönzőleg, barátságosan, vezetői módon a környezetére, nem mindegyikük érdemes a követésre. Gyakran magányos emberekről van szó, akik kerülik a nagyobb közösségeket, és gyakran olyan emberekről, akik gondolataikban csak a saját szakterületükre korlátozódnak. Nem képesek rálátással és széles látókörrel, általánosan gondolkodni.
Kapacitásukat tekintve ugyan az agyukat a saját határaikig használják, de nem képesek befogni az információk teljes spektrumát (ahogyan senki közülünk sem), és sok összefüggés egész életükben elkerüli őket. Szakterületükön, amelyre koncentrálnak, szakértők, de más területeken akár bolondnak is tekinthetők.
Észrevettem, hogy a magas iskolai végzettség nincs összefüggésben azzal, és semmilyen módon nem határozza meg, hogy egy ember bután vagy okosan viselkedik-e a társaságban. Még mindig érvényes Richard Feynman régi mondása: „Sose keverd össze a műveltséget az intelligenciával. Lehet diplomád, és közben mégis idióta lehetsz.”
INTELLIGENCIA
Vajon az intelligencia az, ami meg tudja határozni egy ember butaságának mértékét? Az intelligenciát az intelligenciahányadossal (IQ) mérjük, vagyis egy olyan számmal, amely az ember mentális korának és fizikai korának arányát fejezi ki. A tudósok legalábbis így definiálják, és különböző teszteket találnak ki az említett szám megállapítására. Ezek lényege annak meghatározása, hogy az illető képes-e adott feladatokat egy bizonyos időn belül megoldani, vagyis a problémamegoldás képességét és sebességét figyelik. Ez alapján a szám alapján osztják be aztán az embereket több szintre, kategóriára, amelyek szerint butákra és okosakra osztják őket. Valahol azonban a szaktársaknak hiba csúszott a számításaikba, mert tapasztalatból tudom, hogy az okos emberek is tudnak butaként viselkedni, a buták pedig okosként.
Magam is ismerek néhány hiperintelligens embert, akik azonban egész életükben gondolatok tömkelegével küzdenek a fejükben, és komoly koncentrációs problémáik vannak. Folyamatos stresszben élnek, és gyakran szenvednek kiégés érzésétől. Még ha valaki intelligens is, és viszonylag gyorsan tudja összekapcsolni az összefüggéseket, gyors processzora van a fejében, akkor is hibázhat, és tévedhet az életben. Másrészről szinte mindannyian ismerünk olyan embereket az úgynevezett paraszti ésszel, akik életünk minden munkaterületén megtalálhatók, és mindig helyesen tudnak dönteni, függetlenül a végzettségüktől vagy az IQ-jukuktól, ráadásul jó velük a hangulat is.
ERKÖLCS
A „paraszti ész” kifejezés jelenség a mi világunkban, mert gyakran használjuk, de senki sem tudja pontosan, miben rejlik a létezése, az oka, az indoka, hogy miért születnek az emberek ezzel az ésszel egészen természetesen a Föld minden zugában. Talán az erkölcs, az illető nevelése az oka? Egy rendes nevelés képes-e bölcsesség felé irányítani az egyént, függetlenül az IQ-jától vagy a végzettségétől? Az erkölcs világítótornyainak a Földünkön a vallásokat, a hitet, a világ különböző szegleteiből származó ideológiákat tartjuk. Ők állnak a paraszti ész megjelenésének okában a mi társadalmainkban?
Ha visszatekintek a történelembe, és elolvasom a múlt vérrel teli időszakainak történeteit, majd ma körülnézek, még mindig ugyanazt a hierarchikus nyájszellemet látom a közösségekben. Nagyon kételkedem abban, hogy a nevelés vagy az ideológiába vetett hit lenne a paraszti ész oka.
PARASZTI ÉSZ
Mi van, ha végig rosszul kérdezek? Mi van, ha a magyarázat sokkal egyszerűbb, és a véletlenszerű bölcsesség megjelenése a lakosság körében természetesebb, mint ahogy azt még néhány évvel ezelőtt gondoltuk?
Napjainkban a legújabb technológiák terén nagyon markánsan jelen van a „mesterséges intelligencia” kifejezés. A mesterséges intelligencia egy bizonyos program elve alapján működik, amely (egyelőre) a mesterséges hálózatunk (az internet) egy részéből származó hatalmas mennyiségű adatot elemez és értékel ki. Működéséhez egyszerre számos különböző eszközünk teljesítményét használja fel. Így hát kérdezem: ha a szabályokat, a megosztott adatokat és a megosztott teljesítményt mai technológiánk csúcspontjának tekintjük, és mesterséges intelligenciának nevezzük, akkor mi a mi valódi intelligenciánk? A mi józan eszünk?
Mi van, ha mi is hasonló elv alapján működünk, és ugyanolyan automatikusan osztjuk meg egymással az adatokat? Mi van, ha a fejünkben lévő teljesítményünk folyamatosan növekszik, közvetlenül arányosan a népességünk növekvő számával? Mi van, ha tapasztalataink, tudásunk egy „felhőn” keresztül áramlik, és ezek segítségével hozzuk létre a gondolatokat széles körben a fejünkben, és némelyikükre irányítjuk a figyelmünket? Nem az-e technológiánk csúcspontja csupán a megfigyelt valóság másolása?
A paraszti ésszel rendelkező emberek szerintem olyan egyének, akik kivételes koncentrációval rendelkeznek, nem esnek pánikba, és a közös „felhőnkből”, a természetességünk segítségével, valós időben ki tudnak nyerni adatokat különböző témákban. Statisztikai szabályossággal fordulnak elő az emberiség egészében, teljesen természetes módon, mert az intelligenciánk, a valóságunk az információk felhő alapú megosztásának elve alapján működik, és a fokozott koncentrációval rendelkező emberek könnyen tudnak információkat szerezni a térből.
A BUTASÁG OKA
Mindannyian össze vagyunk kapcsolva, és mindegyikünk hozzájárul az emberiség közös teljesítményéhez, pontosan úgy, mint legújabb technológiánk, a mesterséges intelligencia elve szerint.
Ezért kérdezem a huszonegyedik században, mi jelent nagyobb butaságot annál, mint ha ma nem vagyunk tudatában az összekapcsoltságunknak egy összekapcsolt univerzumban, egy összekapcsolt világban?
A butaság okának, minden butaság anyjának a különállás érzését tartom.
A legnagyobb butaságnak azt tartom, ha nem tudatosítjuk, nem értjük meg az összekapcsoltság elvét egy olyan korban, amikor körülöttünk minden össze van kapcsolva. Minden egyes napunkban láthatjuk, minden egyes napunkban érezhetjük, minden egyes napunk tanúi vagyunk annak, ahogyan mindenünk körülöttünk adatokat oszt meg, és ugyanakkor fogadja is azokat.
Ha ma nem vagyunk képesek megfigyelni az összekapcsoltságot a természetben, elég csupán a számítógépünkbe vagy a mobiltelefonunkba néznünk.
ZÁRSZÓ
A fő elv tudatosítása alapvető feltétele a gonosz, a butaság elleni küzdelemnek.
Érezheted magad okosnak, intelligensnek, isteninek, de amíg nem tudatosítod az emberi társadalom lényegét és fontosságát mint összekapcsolt egészet, addig bután fogsz viselkedni az emberek közösségében. Higgy nekem, pincér vagyok, sok tapasztalatom van hasonlókkal.
Senki közülünk nem tudja átfogni az összes tudást, de ma a mesterséges intelligenciának és a különböző egyszerűsítő keresési szűrőknek köszönhetően mindegyikünk hatalmas mennyiségű adathoz tud hozzáférni. A jövő tovább könnyíti majd az információterjesztés képességét, de ma az a lényeges, hogy tudatosítsuk világunk alapelvét. Amíg tévedünk az alapban, addig folyamatosan tévedni fogunk mindenben másban is.
Az emberek össze vannak kapcsolva, mindannyian, tudatosságunktól függetlenül, hozzájárulunk teljesítményünkkel, tapasztalatainkkal az egészhez, az emberiséghez. Folyamatosan információs mezőt hozunk létre gondolatainkból, tapasztalatainkból, tudásunkból, amelyre mindegyikünk koncentrációjával rá tud kapcsolódni. Az álmok nem véletlenszerűen létrehozott kép a fejünkben, az álmok a „felhőhöz” való kapcsolódás és a különböző tapasztalatok véletlenszerű megosztása.
Tegyük fel a kérdést: ha az emberek világszerte tudatosítanák kölcsönös fontosságukat, összekapcsoltságukat, ma, a huszonegyedik században, változna-e valami?
Talán hirtelen megértenénk, mennyire fontos számunkra a szaporodás és a számunk növelése a bolygón, mert a növekvő számmal növeljük a teljesítményünket is, és automatikusan a technológiai fejlettségünket is. Egyszóval, a növekvő számmal mindannyiunk élete sokkal könnyebb.
Megértenénk, mennyire tudnak ártani nekünk a depopulációs döntések, mennyire buta dolog természetes sokféleségünket az LGBTI-napirenddel, az oltási napirenddel vagy a háborús napirenddel elfedni, amely a szaporodás zsákutcáját jelenti. Megértenénk, ki akar nekünk valójában alapjaiban ártani.
Megértenénk, mennyire értelmetlen egymással versengeni és harcolni, megértenénk az együttműködésünk szükségességét, megértenénk lényegünket, természetünket.
Felhagynánk azzal, hogy higgyünk minden sarlatánnak és bolondnak, akik önközpontú, egoista elszigetelődés szellemében hirdetik nekünk hitüket, politikájukat, és az önpusztítás útjára vezetnek minket.
Megértenénk a gonosz okát, a butaság okát.
Juraj Tušš
