38/ A CIVILIZÁCIÓ ÖSSZEOMLÁSA, VAGY HA MÁR POKOL, AKKOR EGY NAGY FEHÉR LOVON
Ahogyan minden civilizáció, amely a múltban a mi Földünkön létrejött, és nem az élet útját, a természetes törvényszerűségek útját járta, úgy a mai, kapitalista, a profitot, a mohóságot és mások feletti uralmat hajszoló civilizáció is fokozatosan végigmegy a saját természetes szakaszain: a felvirágzáson, a válságon és az összeomláson.
A VILÁGHELYZET
Civilizációnk válsága 2008-ban kezdődött. Akkori gazdasági rázkódás során éreztük meg először a saját bőrünkön azt, amit már régóta tudtunk: hogy a világ adósságát nem lehet a végtelenségig felfújni anélkül, hogy egyetlen rendszerrel, egyetlen világrenddel uralnánk az egész Földet. 2020-ban mindannyian a saját bőrünkön érezhettük a túlfűtött nyugati gazdaság kéziféket, és a legszorgalmasabb lakosság életszínvonalának lerombolását a „covid” válságon, a „covid” zaklatáson, a lakosság kemény depopulációjának beindításán keresztül. Emberéletek felszámolása az életek megmentésének ürügyén. Ó, ez a primitív manipuláció.
A civilizáció összeomlása, mint fokozatos folyamat, ennek az elmúlt ősznek a végén, 2023-ban kezdődött. Azt indította el a felismerés, hogy lehetetlen győzni a versengő irányítási rendszerrel szemben. Az ukrán ellentámadás kudarcot vallott, és soha többé nem lesz újraindítható. A kapitalista szabályokra épülő egypólusú rendszer megteremtésének lehetetlensége visszavonhatatlanul megpecsételi ennek az individualista filozófiának a bukását. Már nem az a kérdés, hogy sor kerül-e rá, csak az, hogy mikor változik meg globális léptékben a nyugati országok központi irányítási rendszere.
Vegyük észre: rögtön az őszi ukrán ellentámadás kudarca után egy rendkívül veszélyes konfliktus tört ki Izrael és a palesztinok között. Egy birodalom utolsó csapása, amely megpróbálja megőrizni befolyását és tekintélyét a világban. Az igazság az, hogy feszülten követtem a konfliktus kezdetét, mert ha az azt elindító célok teljesültek volna, a konfliktus az egész világra kiterjedt volna, hála a muszlim országoknak az agresszor országok (a kollektív Nyugat) elleni dzsihád meghirdetésének. Feszültségem azonban rögtön alábbhagyott, amint az arab (muszlim) országok nem hagyták magukat provokálni, és nem hagyták magukat egy nagy vérontás csapdájába csalni. Nem láttunk országokat, amelyek megtámadták volna Izraelt, ám rendszeres támadásokat látunk a régióban lévő amerikai támaszpontok ellen. Napjainkban a hírszerzés minősége hatalmas szinten áll, és az ellenség minden terve leleplezésre kerül — a különböző negatív események teljes forgatókönyvei szinte azonnal eljutnak az ellenfél irányító struktúráihoz, amint a tárgyalóasztalra kerülnek —, ezért már nem olyan egyszerű mesterségesen szítani a világkonfliktusokat, mint a múltban, már nem olyan egyszerű álzászlós támadásokat indítani és megzavarni a versenytársat.
Minél tovább nem kapcsolódik be hivatalosan senki Izrael és a palesztinok konfliktusába, annál gyorsabban zajlik majd le maga a kapitalista civilizáció összeomlásának folyamata. Sajnos, várakozás közben naponta több ezer ártatlan áldozatát kell figyelnünk a konfliktusnak. Tombol a kegyetlenség, és a konfliktus provokálásának szükségessége a legfőbb prioritás. Egy olyan helyi háború minden egyes napja, amely nem tölti be a célját (Ukrajna, Izrael), hatalmas mennyiségű erőforrásba kerül, amelyet egy felfújt adósságbuborék fedez. Egy buborék, amely már-már kipukkad, egy buborék, amelyben az emberek egyre kevésbé hisznek.
Optimista vagyok. Emberiségként eddig minden kihívást megoldottunk, amellyel szembekerültünk, és szilárdan hiszem, hogy ezt az összeomlást is meg fogjuk oldani, vagyis az átmenetet egy új, decentralizált, bolygóméretű irányítási rendszerre.
A HELYZET SZLOVÁKIÁBAN
Talán a világban közelgő eseményeknek a tükre lehet a mi szlovákiai politikai helyzetünk, amikor három és fél éves pangás után gyors, nagy stabilizáló változásoknak leszünk tanúi. Az így keletkező kontraszt nemcsak nekünk, hanem minden szomszédunknak is kinyitja a szemét. Feltételezem, hogy közeleg a leleplezés ideje, az apokalipszis ideje, amelyben minden rejtett dolog napvilágra kerül, és végül a saját, eddigi emberi ostobaságunk is lelepleződik, de erről később. Tanúi leszünk annak, ahogyan az, ami nem ment, mégis megy.
Talán tényleg nagy optimista vagyok, de amikor látom, hogyan sétálnak bele maguktól a saját csapdájukba a nálunk működő külföldi hírszerző szolgálatok (a mi „véleményformáló” médiáink), hogyan csökken gyorsan a befolyásuk, nem tudok szabadulni a végleges fordulat érzésétől.
Ha az új kormányunk folytatja a megkezdett irányvonalat, és nem ijed meg az üres fenyegetésektől, mindent nyilvánosságra hoz, és mindenről tájékoztat, ahogyan már említettem, nemcsak ránk, hanem a környezetünkre is hatást gyakorol majd, és bekerül a tankönyvekbe. Hogy milyen mértékben oldja meg ezt a feladatot, azt majd a saját szemünkkel látjuk.
Ezzel szemben, ha az irányító struktúrákban lévő emberek megijednek, és félnek nyilvánosságra hozni a háttérben zajló eseményekről szóló információkat, ez lesz e kormány utolsó időszaka.
Ismét sokat sejtethet R. Fico rendkívül magabiztos kijelentése: „Ha már pokol, akkor egy nagy fehér lovon.”
HA MÁR POKOL, AKKOR EGY NAGY FEHÉR LOVON
Egy szlovák szólás, amely az apokalipszis próféciájából ered, amelyben az áll (ha jól emlékszem), hogy a Földet uraló fenevad felett végül valaki egy nagy fehér lovon fog GYŐZEDELMESKEDNI (a könyvben ebben az alakban Krisztus alakja sejlik fel). Sokféleképpen spekulálhatunk az értelmezéséről, és akár úgy értjük ezt a szólást, hogy „ha már bajba kerülünk, akkor győztesen”, akár másképp, abban egyet kell értenünk, hogy egy politikus szájából ez egy rendkívül magabiztos kijelentés.
Valóban pokol vár ránk, elsősorban a gazdasági, a világgazdaság átalakulása hihetetlen ingadozásokat élhet át, és végül pénzünk elértéktelenedését hozhatja magával. Itt talán helyénvaló a kérdés, hogy vajon éppen ma nem lenne-e jó elkezdeni befektetni. A kormány nem követ el hibát, ha felgyorsítva indítja el a beruházási projekteket, a megdöbbentő makrogazdasági számok ellenére sem. Nem szabad spórolni, nem szabad a nyugati gazdaságok trendjét lemásolni, és teljesítményünket kizárólag értelmetlen fegyverkezésre fordítani.
ZÁRSZÓ
A civilizáció összeomlása megkezdődött, és minden arra utal, hogy ez visszafordíthatatlan folyamat. Az értelmetlen tervekbe vetett bizalom közvetlenül arányosan csökken azzal, hogy lehetetlen megoldani a fő kapitalista problémát — a lehetetlenséget, hogy befolyást szerezzenek az egész Föld felett.
Közeleg az apokalipszis ideje — a leleplezés ideje, amelyben minden bűntett napvilágra kerül, és lelepleződik a vállalatbirodalmak teljes polipja, az a fenevad, amely az elmúlt években önpusztító döntésekhez vezetett minket.
Készüljünk fel a paradoxonokra, amikor az egyik háború helyes, a másik helytelen, az egyik tél korlátozó, a másik tél ugyanolyan megbetegedési arány mellett szabad, amikor az egyik hónapban a muszlim migrációt nem lehet megállítani, a másikban viszont a migráció egyszerűen megáll, amikor az egyik évben semmi sem épül, a másikban pedig Szlovákiát teljesen felássák. A bölcsesség és az ostobaság közötti kontraszt lesz a döntő. A végkifejletnél tartunk.
Szorítsunk egymásnak, és ne féljünk magabiztosan előrehaladni. Ha már bajba kerülünk, akkor győztesként!
Juraj Tušš
