23/ Külpolitika, média és véleményformáló befolyás
A mai kor fő problémájának, minden probléma okozójának az emberek alacsony tudatosságát tartom, vagyis a társadalom irányításáról szóló gyenge ismereteket, és világunk működésének alapelveiről szóló hiányos tudást. Tudatlanságunk lehetővé teszi véleményünk, viselkedésünk, legközelebbi környezetünkre gyakorolt hatásunk manipulálását. Tudatlanságunkban képesek vagyunk pusztítóan hatni, és közép-, illetve hosszú távon képesek vagyunk mosolyogva fűrészelni azt az ágat, amelyen magunk ülünk. Ebben a cikkben megpróbálom megvilágítani azt a sémát, amellyel évtizedeken át sikeresen manipuláltak minket az őrületbe.
AZ ALAPPROBLÉMA
Egyszer egy pincében találkoztam egy sráccal, aki a beszélgetés során valóban független embernek tűnt, olyannak, akire nem hat a politika, sem mások véleménye, aki a saját független útját járja, és mindenről megvan a saját véleménye, a saját feje. Végig, hosszú órákon keresztül győzködött saját független álláspontjáról egy ember..., akinek dredlockja volt a fején. Nyilván egyszer maga találta ki a frizurát, és azóta az egész világ csak őt „majmolja” — gondoltam magamban.
Túl sok ember nem tudatosítja a 21. században minden mindennel való összekapcsolódását, nem tudatosítja mindennek mindenre gyakorolt hatását, nem tudatosítja összekapcsolt világunk alapelvét. Nehezen értjük meg a gyakorlatban alkalmazott akció-reakció alapvető viszonyát, nehezen értjük meg a pillangóhatás elméleti jelenségét, nehezen tudatosítjuk, hogy vagy irányítjuk környezetünket, vagy környezetünk irányít minket, vagyis nehezen tudjuk tudatosítani a környezet ránk és véleményünk kialakítására gyakorolt hatását.
Automatizált életeket élünk, amelyeket már kora gyermekkorunktól manipulációs módszerekkel programoztak. Nem vagyunk képesek elképzelni más lehetőséget, mint amelyet éppen most élünk, amelyet mások mondanak nekünk, hogy éljünk. Veszítünk kreativitásunk minőségéből, ami (például) sajnos közvetlenül tükröződik játékfilmes vígjátékaink hanyatló minőségén is. A filmes (általában alkotói) színvonal hanyatlását társadalmunkban mindannyian nagyon könnyen észrevehetjük.
Életünk során nehezen tudjuk leküzdeni az agresszív propaganda által beállított paradigmákat. Fejlődési életfeladatukat nemcsak a könnyelmű, tapasztalatlan fiatalok nem tudják teljesíteni, sajnos egyre gyakrabban találkozom „beragadt” idősebb emberekkel is, akiknek éppen a tapasztalat, a bölcsesség hordozóinak kellene lenniük, és környezetük tekintélyeinek kellene lenniük. Éppen az idősebb embereket teszem felelőssé mai társadalmunk állapotáért. A gyerekek csak szüleik bűneitől szenvednek.
Megértettem, hogy minél tovább „barikádozza el” magát az ember csupán saját meggyőződése mögé, amelyet élete során egyoldalú életszemlélettel szerzett, annál nehezebben képes felfogni a modern világ új ismeretein alapuló új gondolatokat. Ezért paradox módon napjainkban az az elméleti tudás, amelyet az ember egész élete során szerzett, egy manipulatív hazugságban töltött élet során, egy fabatkát sem ér, és inkább kontraproduktívan, mint produktívan/kreatívan hat.
AZ OK
Mindannyian egy olyan világba születtünk, amelyben az irányítás, a hatalom emberek feletti központosítására irányuló erős törekvés uralkodott, ezért a tudás, a fontos alapvető irányítási ismeretek szándékosan nem jutnak el széles körben a társadalomba. Kiskorunktól kezdve agresszív specializációra nevelnek minket, gyermekkorunktól nyomás nehezedik ránk, hogy válasszuk ki élethosszig tartó munkánk területét, információs buborékunkat, amelyben aztán, jobbára időhiány miatt, egész életünket töltjük. Gyakran értelmetlen kötelezettségekkel terhelnek minket, ami megakadályozza, hogy szabadidőt szerezzünk általánosabb önműveléshez. Fő információforrásunkká az „instant” médiumok válnak, amelyek képesek összefoglalni a „lényeges” információkat ismétlődő, órányi napi ciklusokban. Szabadidő hiányában inkább a képes újságokat/magazinokat részesítjük előnyben azokkal szemben, amelyek nagyobb részt szöveget tartalmaznak. A divat csúcsán a „mém” képek állnak, amelyek egy-két tömör mondatot tartalmaznak (legjobb, ha vulgarizmussal). Nem fejlődünk, egész életünkben szakmánkra összpontosítunk, véleményünket pedig manipulatív információforrásokból kényszerülünk kialakítani — történelmiekből, dokumentumfilmesekből, hírműsorosokból vagy egyebekből. Egyáltalán nem vagyunk képesek tudatosítani, hogy a terünkben elénk tolt információforrásoknak mind egyetlen gazdájuk van, egyetlen központjuk, amely azt is meghatározza, milyen információk jelennek meg adott időben hol, melyik médiumban, melyik államban.
MEGOLDÁS
Meg vagyok győződve arról, hogy a személyes tudatosodás beindításához, az álomból való felébredéshez, amellyel gyermekkorunk óta altatnak minket, elég megértenünk azt a sémát, amely szerint tömeg-elit társadalmunkat irányítják. Tudatosítani, milyen eszközöket és manipulációs technikákat alkalmaznak ránk, hogy magunk is fel tudjuk ismerni őket, és szükség esetén meg tudjuk szüntetni hatásukat nemcsak ránk, hanem legközelebbi környezetünkre is. Az irányítás oktatásának (ideálisan) már óvodáskortól benne kellene lennie oktatási rendszerünkben, vagyis határozottan azon a pozíción/helyen/prioritáson kellene lennie, amelyen napjainkban (meglehetősen célzottan) a nagyon egyszerű nyelv — az angol — oktatása található. Csak az egyének irányításról szóló oktatásával érhetjük el annak lehetőségét, hogy a közeljövőben stabil, decentralizált irányítási sémát hozzunk létre társadalmunk számára.
KI ÉS HOGYAN IRÁNYÍT MINKET?
Emberi társadalmunk a Földön már a 16. századtól kezdett globalizálódni, ma, a 21. században már teljesen globalizált. A társadalom (a nem tudatos tömeg) feletti irányítást valójában két fő irányító embercsoport tartja kezében. Hosszú távú történelmi szempontból egy harmadik irányító csoportot is megfigyelek, amelyet ma már nem közvetlen résztvevőként érzékelek, hanem a Földön lévő irányító csoportok (elitek) irányítási folyamatainak bíráiként (mintha egy másik, fejlettebb civilizáció felügyelné fejlődésünket). Ezek a bírák hosszú távon meghatározzák számunkra a fejlődés irányát, fejlődésünk ütemét, megakadályozzák végzetes kudarcainkat, és a szükséges időben társadalmunk technológiai ugrásai mögött állnak. Ők voltak azok, akik elindították a globalizációt a 16. században, és lehetővé tették nagyon befolyásos emberi családok kialakulását, amelyek idővel hatalmukba kerítették Földünk nagyobb részét.
A bolygó erőforrásainak korai összpontosítását elindító ok a lakosság fejlődésének, felfutásának és szaporodásának valós felgyorsítási igénye volt. Létszámunk ugyanis közvetlenül arányosan befolyásolja társadalmunk technológiai fejlődését. Több fej, több ész. Minél nagyobb hatalomra tettek szert a globalizált kereskedelmi társaságok (vállalatbirodalmak) képviselői, annál nagyobb vágyat kaptak a bolygó egészének nyersanyagforrásai feletti ellenőrzés megszerzésére. Tudatosítanunk kell, hogy ennek az irányító csoportnak a váza a 16. századi emberek pszichéjéből épül fel.
E csoport mellett idővel kialakult egy második irányító elit, amelyet gyakran közvetlenül támogattak bíráink. Kedvezőtlen körülmények, gyakori emberi katasztrófák, a vállalatbirodalmak támadásainak visszaverése következtében az emberek eljutottak a világegyetemünk, világunk működésének alapelveinek tudatosítási szintjére. Én személy szerint úgynevezett emberi elitnek nevezem, mert úgy gondolom, hogy éppen ők azok, akik a megpróbáltatásokból szerzett tapasztalatoknak köszönhetően elérték azt a megismerési szintet, amelynek emberi célunknak kellene lennie. Az emberi elitet a török betörésektől kezdve, Napóleonon át, az első világháborún keresztül, egészen a második világháborús megpróbáltatás csúcspontjáig és az azt követő, a vállalatbirodalmak által a 21. század elejéig tartó pénzügyi fojtogatásig „üstben főzték”. Ma tudatosságának köszönhetően az emberiség legfejlettebb technológiáival rendelkezik (a „bírói” okokból kifolyólag technológiai fölényt egyelőre főleg a védelmi katonai szférában látunk).
A jobb megkülönböztetés érdekében az irányító csoportokat két legalapvetőbb világnézet szerint oszthatom fel (Világnézet, vagyis a világra/az univerzumra/életünk/világunk működésének alapelvére vetett nézőpont).
1/ Vállalatbirodalmak, vagyis azok, akik csak saját szemükön keresztül nézik a világot — „individualisták” — INDIVIDUALIZMUS világnézet. 2/ Emberi elit, vagyis azok, akik megértik minden mindennel való összekapcsolódását, és a másikra szó szerint úgy tekintenek, mint önmagukra, tudatosítják az egységet — „kollektivisták” — KOLLEKTIVIZMUS világnézet. Az irányító csoportok befolyásukat (a fejlődő társadalom jelenlegi irányítási szintjén) a tömeg-elit irányítási rendszerben 5 hatalomtípuson keresztül érvényesítik:
„A hatalom a gyakorlatban alkalmazott irányítási képesség.”
Közvetett típusok (a közvetett irányítás formálja az információs mezőt): 1/ Fogalmi hatalom — Világnézet (az emberek leghatékonyabb irányítása) 2/ Ideológiai hatalom (gondolatok befolyásolása információkkal — ideológiákkal, véleményekkel...)
Közvetlen típusok (a közvetlen irányítás nyomást gyakorol az emberek érzelmeire és nyers erejére): 3/ Törvényhozói hatalom 4/ Bírói hatalom 5/ Végrehajtó hatalom (az emberek legkevésbé hatékony irányítása)
A FŐ KÜLÖNBSÉG AZ EMBEREK KÖZÖTT
Társadalmunk legfőbb problémája az életünkről szóló ismereteink fogalmi szintjének nem kellő tudatosítása. Megoszt minket világegyetemünk/világunk legalapvetőbb működési elveinek megértéséről alkotott eltérő nézőpontunk, megoszt minket a világnézetről alkotott eltérő nézőpont. Sőt, olyan emberekkel is találkozom, akiken tisztán látszik, hogy egyáltalán nincs kialakult világnézetük, hmm, és tulajdonképpen ők vannak többségben, az ilyen emberek aztán szélben hajladozó szárként vergődnek ellentétes ideológiák között, és véleményüket rugalmasan változtatják annak megfelelően, milyen vélemény van túlsúlyban abban a társadalomban (információs térben), amelyben éppen tartózkodnak. Amíg nem vagyunk képesek tudatosítani világunk alapvető, egyszerű működési elvét, addig a könnyen manipulálható, népes tömeg tagjának tekinthetjük magunkat. Miért? Mert ha kialakult véleményünk lenne a világról, automatikusan felállítjuk a lehetséges manipuláció alapvető korlátait, vagyis szó szerint meghatározzuk, meddig-meddig mozgunk a különböző ideológiákba vetett bizalomban.
Nem lehetséges ugyanis, ha például meggyőződéses individualista vagyok, hogy a közjóról, az összekapcsolt világról szóló „populista” ideológiákat kövessem, hiszen jól tudom, hogy az életben csak az számít, milyen jól megy ÉN nekem. És fordítva is, ha ellentétes véleményen vagyok, és mindenben, a természetben, a technológiákban, a társadalomban, egyszóval mindenben látom az összekapcsolódást, akkor automatikusan elriaszt bármilyen individualista fellépés, meggyőzés, bármilyen individualista státusz (tekintély), illetve általában az individualizmus ideológiája, csak a lényeget veszem figyelembe.
Nem lehetséges ugyanis „két széken ülni”, nem lehetséges „két úrnak szolgálni”..., mert vagy az egyiket fogom gyűlölni, a másikat szeretni, vagy az egyikhez fogok ragaszkodni, a másikat pedig megvetni.” Nem lehetek egyszerre individualista és kollektivista is. Ezek ellentétes irányok, ahol az egyik illuzórikus (a tudatlanságból fakad).
Pontosan ez az emberiség ősi pszichés problémája hozta létre fokozatosan a két globális irányító embercsoportot. Nem szabad az eliteket világtájak, nemzetiségek vagy más tényezők szerint megkülönböztetni, az egyetlen dolog, amiben a köztünk lévő különbség rejlik, a saját megértésünkben van, a képességünkben, hogy megkülönböztessük az illuzórikus világnézetet a valós világnézettől. Az igazság csak egy van. Átélt tapasztalataink, az igazság és a butaság közötti kontraszt, idővel folyamatosan, objektíven az igazsághoz vezetnek minket.
(Bővebben a világnézetről a projektemben írok: www.projektz.sk)
VÁLASZTÓVONAL ÉS A VÁLLALATBIRODALMAK VÉDELMI RENDSZERE
Az emberek gondolkodásmódjának állapota idővel felosztotta a bolygón az ellentétes irányító csoportok befolyási szféráit. A lakosság tudatossági szintje szerint jól láthatóan látjuk a bolygón az individualizmus koncepciója szerinti irányítási területek terjedelmét, és a kollektivizmus koncepciója szerinti területek terjedelmét. Sajnos a 21. században is meg kell állapítanunk, hogy az individualisták az emberiségen belül még mindig nagyon nagy számban vannak.
Az individualisták (vállalatbirodalmak) és a kollektivisták (emberi elit) között folyamatos küzdelem zajlik a befolyásért, a hatalomért a területek, a lakosság gondolatai felett. Míg a vállalatbirodalmak közvetlenül próbálják megsemmisíteni az emberi elitet, és megszerezni annak összes erőforrását, addig az emberi elit arra törekszik, hogy tudatosítsa a vállalatbirodalmak befolyási szféráiban élő lakosokat, és megváltoztassa fogalmi gondolkodásukat az individualizmusból a kollektivizmus felé. Az emberi elit kizárólag ideológiai szinten vívja harcát, mert tudatában van az egység lényegének és az együttműködés fontosságának, míg a vállalatbirodalmak egyre inkább kénytelenek, individualista meggyőződésük miatt, hatalmuk közvetlen érvényesítési formáihoz folyamodni. Miért szorulnak sarokba? Az emberiség technológiai fejlődése miatt (a nehezen szabályozható internet miatt, amely megzavarja propagandájukat), és a saját pénzügyi rendszerük — az amerikai álom (egykori egyetlen hatékony ideológiájuk) — összeomlása miatt.
A vállalatbirodalmak eddig egy hosszú időn át felépített, hatékony védelmi rendszerre támaszkodtak, amely lakosságuk információs mezejét (gondolatait) ellenőrizte. Egy védelmi rendszerre, amely a politikai irányítási rendszer, a pénzügyi rendszer és a média-szórakoztató ipar kombinációjából áll. Nem akarják, hogy az emberi elitek, emberi ideológiák hatására elveszítsék saját embereiket pusztító befolyásuk alól, saját manipulatív társadalomirányítási rendszerük alól, mert tudatában vannak, hogy aki uralja az információs mezőt, az uralja a valóságot.
KÜLPOLITIKA
Az emberi társadalom a Földön a kommunikáció szintje, a kommunikáció fajtája és az információcsere minősége szerint oszlik meg. A nemzetek minden jellemzője, mint a kultúra, a szokások stb., éppen az információcsere szintjéből — a nyelvből — fakad. A nyelvet tekinthetjük az információcsere területén többé-kevésbé fejlett technológiának, az adott környezet információs mezejének formálásában. A kevésbé fejlett nyelvű népek (törzsek) nem képesek magasabb szinten együttműködni, és így megszerezni államiságukat, ezzel szemben a fejlettebb nyelvű népek állami alakulatokká formálódnak. A nemzet kultúrájának különbözősége, az összetett gondolatok átgondolására való képesség különbözősége hajlamot teremt társadalmuk meghatározó (fő) világnézete felé való hajlásra. Hajlamot, nem normát. A társadalom uralkodó világnézete közvetlenül tükröződik saját állami politikájában. Ha egy nemzet bolondokat (individualistákat) választ irányító pozícióiba, nyilvánvaló, hogy éppen a bolondok vannak túlsúlyban jelenleg ebben a nemzetben, ebben a társadalomban.
A bolondokat (individualistákat) viszonylag hatékonyan lehet nevelni még jól fejlett nyelvű társadalmakban is, az egyetlen szükséges dolog az, hogy szélesen befolyásoljuk a világnézetet, illetve ha még nincs kollektíven kialakítva, elég hamis ideológiával (propagandával) „elspammelni” (besűríteni) az információs teret, és felügyelni a társadalom információs mezejét, hogy a társadalom ne legyen képes megérteni az alapvető irányítási mechanizmusokat.
„A százszor elismételt hazugság igazsággá válik.”
Az irányítási mechanizmusok megértése kulcsfontosságú az ember számára ahhoz, hogy elszakadjon az uralkodó propaganda által beállított megszokott dogmáktól, mert érvényes a következő összefüggés:
„Mindenki a megértése mértéke szerint dolgozik saját céljain és szerettei céljain, és mindenki a meg nem értése mértéke szerint dolgozik azoknak a céljain, akik jobban értenek nála.”
A vállalatbirodalmak individualista világában a különböző szétaprózott nemzeteket és államokat hamis ideológia (az amerikai álom propagandája) és egy mesterségesen létrehozott irányítási eszköz — a pénz (korrupció/lobbizás) — segítségével kötik össze. A pénz biztosítja az individualista egész viszonylag gyors operatív képességét, míg a propaganda biztosítja a társadalom információs mezeje feletti felügyeletet.
Az individualista befolyási szférában lévő államok hierarchikusan azokra oszlanak, amelyek biztosítják az erőforrás-stabilitást, és azokra, amelyek részt vesznek a társadalom irányításában. A megszállt államokat nagyon könnyen felismerhetitek, elég elolvasni alkotmányukat. Minden állam, amely fő meghatározó dokumentumában a nemzetközi jogot a saját joga fölé helyezi, minden ilyen állam az irányító államcsoport gyarmata, illetve pontosabban az irányító csoportok — vállalatbirodalmak — csoportosulásának vazallusa.
Az irányító államok (csoportok) az úgynevezett külpolitika segítségével gyakorolják irányításukat a vazallus államok felett. A külpolitikát szó szerint egy állam hatalmának egy idegen állam/nemzet területén való érvényesítéseként kell felfogni. A külpolitika az individualista befolyási szférában leszűkül (leegyszerűsödik) a közvetett ideológiai hatalom — a propaganda — érvényesítésére, és a közvetlen mesterséges eszköz — a pénz — felhasználására (...a legtöbb esetben, néha azonban az irányító államok közvetlen represszióhoz, forró, nyílt háborúhoz is folyamodnak). Pénz/lobbizás/korrupció segítségével irányítják az államok különböző vezető csúcsait, propaganda segítségével pedig ellenőrzik a lakosság szélesebb információs mezejét.
MÉDIA
Az információs mező hatékony ellenőrzéséhez a vállalatbirodalmak létrehoztak egy egész hálózatot „különböző”, „független” véleményformáló médiumokból, amelyek a szükséges (individualista propaganda céljára szolgáló) információkat terjesztik a társadalomba a szükséges időben. Nagyon könnyen nyomon követhetjük, melyik érdekcsoport gyakorol ideológiai befolyást társadalmunkban, ha elkezdjük figyelni e médiumok pénzügyi forrásainak áramlását. Úgynevezett „mainstream” médiánk teljes egészét külföld (vállalatbirodalmak) birtokolja, amely ily módon egyenesen felügyeli lakosságunk gondolatait.
Azt mondjátok, még mindig van RTVS-ünk, rádiónk és állami televíziónk, amelyet magunk fizetünk (a konnektortól kell fizetnünk), tehát ez „biztosan” független, csakhogy itt megint ütközünk államunk szuverenitáshiányának problémájával, államunk nem terjesztheti csak úgy saját lakosságának saját véleményeit, saját gondolatait, amelyek a nyugati propaganda ellen, idegen államok külpolitikája ellen szólnának, mert ez a bátorság egyenértékű lenne egy idegen (nagyobb/hatalmasabb) állam elleni hadüzenettel. Ugyanígy politikusaink sem tudnak „rendet tenni” az újságírókkal, szó szerint a külföldi tudósítókkal, mert ez a próbálkozás is egyenértékű lenne egy idegen állam és annak érdekei elleni hadüzenettel. Államunk szuverenitáshiányának következménye ezután az, hogy teljesen mindegy, melyik médiumot nézitek az esti hírekben, mindenhol ugyanazokat a híreket sugározzák (apró eltérésekkel, például kutyusokról szólóakkal). Az RTVS csatornaként szolgál polgáraink forrásainak elszivárogtatására, amelyekből külföldi propagandát hoznak létre.
VÉLEMÉNYFORMÁLÓ BEFOLYÁS
Ez az egész hatalmas médiakomplexum pontosan azért jött létre, mert valóban számít mindannyiunk véleménye, hiszen ha nem számítana, a propaganda nem lenne szükséges, és nem fektetnének bele hatalmas erőforrásokat. A jobb megértéshez tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy agyunk antennaként működik, amely képes fogadni, de küldeni is információkat a közös információs mezőbe. Ha eszetekbe jut valamilyen gondolat, nagy a valószínűsége, hogy ez a gondolat már eszébe jutott valaki másnak előttetek, ha életetekkel összeegyeztethetetlen álmot álmodtok, nagy a valószínűsége, hogy idegen tapasztalatot álmodtok. Mindannyian kölcsönösen befolyásoljuk, milyen gondolatok, milyen valószínűséggel jelennek meg a fejünkben. Mindegyikünk képes befolyásolni ezt az információs mezőt, ha megfelelő taktikát, megfelelő hatásformát választ az információs mezőre. Nem véletlen például, ha a buddhista szerzetesek órákig, egész napokig kitartanak az „imádkozásban”/az összpontosításban.
Éppen ezért fontos a vállalatbirodalmak számára ezeknek a gondolatoknak a propaganda segítségével történő szinkronizálása (összehangolása), nehogy az általuk létrehozott tömeg-elit hierarchiában önkényes önirányítás alakuljon ki, vagyis a társadalom teljesen természetes önszerveződése, az élet önszerveződése.
A vállalatbirodalmak a legegyszerűbb (elég hatékony) utat választották az információs mező, a közvélemény befolyásolására, DDOS-támadásokon, spamtámadásokon, elménk elárasztásán keresztül. Több különböző forrásból is elismétlik nekünk a vállalatbirodalmak a (számukra) kívánt gondolatokat százszor, ezerszer körbe-körbe, hogy a hazugságból igazságunk legyen. A helyzet hasonló postafiókunk állapotához, amikor a fontos információk postafiókunkban elvesznek több ezer lényegtelen, félrevezető reklámajánlat/információ között. Nehéz aztán egy ilyen zsúfolt információs postafiókban eligazodni spamszűrő használata nélkül, gyakran aztán körbe-körbe a visszatérő badarságokra összpontosítunk (fordítunk figyelmet).
A LEGALAPVETŐBB SZŰRŐ AZ ELÁRASZTÓ PROPAGANDA ELLEN
Ahogy már említettem, legfőbb szűrőnknek a manipulatív törekvés felismerésére a világnézet tudatosítására való képességünk kombinációjának kellene lennie azzal a képességgel, hogy megkülönböztessük a valós világnézetet az illuzórikus világnézettől. Más szóval megérteni összekapcsolt világunk alapelveit. Valóban meg kell értenünk és fel kell fognunk a tudatos lények (emberek, állatok, növények) kollektív fontosságát — az egységet, SZÓ SZERINT tudnunk kell úgy tekinteni a másikra, mint önmagunkra, és meg kell tudnunk érteni egymást egyetlen, egyetlen különbséggel — tudatosítani a térben elfoglalt eltérő pozíciónkat, a nézőpontunkat (a valóságra/a világra) — egyetlen különbségünk, amely minden lehetséges irányba fejleszt minket. A térben elfoglalt pozíció határozza meg különbözőségünket, tapasztalataink különbözőségét, sokszínűségünket. Amíg megértjük a kölcsönös fontosságot, az egységet, nem lehet minket pusztító folyamatba manipulálni.
Természetesen a vállalatbirodalmak, a világ legnagyobb individualistái, valamint híveik, hívőik, követőik, folyamatosan idegen „paplan” alá bújnak, ellentétes ideológiával takarják magukat, a közjóról, a kölcsönös védelem fontosságáról fognak beszélni nekünk, üres frázisok halmazára fognak támaszkodni, mégpedig egyszerű okból: nem tudnak egyenrangúan szembeszállni a kollektivizmus ideológiájával, mert az individualistáknak nincs saját természetes ideológiájuk, csak egy mesterségesen létrehozott ideológiájuk van, amely az amerikai álomra, a végtelen növekedésre épül, vagyis a pénz hatalmára, az emberi kapzsiságra támaszkodik. Nem léphetnek fel, és nem mondhatják nekünk, szabaduljatok meg vagyonotoktól, mert „én” és cégem többet akarunk, irányítani és ellenőrizni akarunk titeket, jólétben akarunk élni a ti rovásotokra. Nem nevezhetik hivatalosan másképp az emberek pénzzel való megvesztegetését, mint lobbizásnak, egy idegen szónak, amelyet sok ember nem is ért, hiszen hogy nézne ki, ha nyíltan beszélnének megválasztott képviselőink korrupciójáról? Természetesen egész életükben a korrupció ellen fognak harcolni, de a lobbizásról soha nem mondanak le, hiszen a korrumpálás alapvető sémája a közvetlen irányítás érvényesítésének a mi irányító (pénzügyi) szféránkban!
Az individualizmus pusztító illúzió a mi világunkban. Hiszen mi is konkrétan izolált a világban? Az individualizmusnak nincs saját természetes ideológiája, amellyel versenyezhetne a valós ideológiával, a valós élettel. Az individualizmus nem tud támaszkodni semmilyen megfigyelt tapasztalatra.
Éppen ezért az individualizmus világnézete könnyebben felismerhető az emberek között. Bárki, bármit, bármilyen szépen is mesél nektek, világnézetét tetteiről, életstílusáról ismeritek fel.
„A fát gyümölcséről ismerni meg.”
Ha a jólétről, a boldogságról, a kollektív fontosságról beszél nektek olyan ember, akinek ELSŐ prioritása a pénz, a saját megjelenése (önteltség), hatalmas vagyonokkal rendelkezik, amelyekből nem képes megosztani környezetével — ne higgyetek neki, tökéletes individualistáról van szó, és egy ilyen ember inkább kifoszt másokat, mintsem hogy segítsen nekik. A tettetést könnyű felismerni, az individualisták jobbára önelégült bolondok. Nagyon sok példát tudnék felsorolni, akár néven nevezve is, de minek? Elég megérteni az elvet, és hirtelen ezek az emberek maguktól megjelennek a szemünk előtt. Zavarodottak, és bizony sokan vannak.
ZÁRSZÓ
Az irányítás hatásától, társadalmunk keretein belül, objektíven senki közülünk sem tudja megóvni magát. Egy összekapcsolt világban élünk, amelyben minden mindenre hat, valós időben. Vagy irányítunk, vagy irányítanak minket. Világunk ezen tulajdonsága azonban egyáltalán nem akadályoz meg minket abban, hogy elindítsuk együttműködésünket, hogy közös prioritási (fő) célokat tűzzünk ki magunknak. Bár mindannyian a saját helyünkről, a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink szerint érzékeljük a világot, az egység elvének tudatosítása lehetővé teszi számunkra, hogy olyan közös célokat tűzzünk ki, amelyek mindenki jólétéhez vezetnek, nem csak az egyének jólétéhez. Az a képességünk, hogy megértsük az irányítás egyszerű eszközeit, a világ egyszerű elveit, lehetővé teszi számunkra, hogy kiszűrjük a különböző irányítási törekvéseket, saját utunkon haladjunk egy szélesebb közös cél felé, és a kreativitáshoz, a fejlődéshez vezető irányításhoz hajoljunk/vele működjünk együtt, ne a pusztításhoz vezetőhöz. Fontos, hogy figyelmünket a valós világnézetre fordítsuk, ne az illuzórikusra, hogy az élettel összhangban éljünk, ne egy létrehozott illúzióban. Legyenek mindennapi életünk megfigyelt tapasztalatai a döntéshozatalunk lakmuszpapírja.
Tanuljuk meg a saját isteni mivoltunkat a másik emberben (állatban, növényekben...) is meglátni. Nem egy csepp vagyunk ugyanis a tengerben, hanem mi vagyunk a tenger egy cseppben — mindegyikünk.
Mi szlovákok, mi csehek, hatalmas előnnyel rendelkezünk egy összetett nyelv használatában, amely lehetővé teszi számunkra a pontos kifejezésmódot. Nyelvünk a fő oka annak, hogy máig saját államunk van. Képesek vagyunk ugyanis összetett gondolatokat aprólékosan, pontosan kifejezni a társadalmon belül, képesek vagyunk pontosan a probléma lényegére tapintani, ezért sok problémát, amellyel az életben találkozunk, gyorsan, hatékonyan meg tudunk oldani. Bár viszonylag kis, rokon nemzetek vagyunk a világ keretein belül, minőségünkkel képesek vagyunk versenyre kelni a nagyobb résszel. Hasonlítunk a kis Dávidra, aki nagy pontossággal képes célba venni célpontját — a sokkal nagyobb versenytárs Góliátot (az emberiség tudatlanságát). Rendkívül fontos számunkra, hogy nyelvünket pontosan, felesleges mellébeszélés nélkül használjuk, és tudnunk kell vele a probléma lényegére találni. Kreativitásunk hatalmas potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy áttörést érjen el a világtársadalmon belül, képesek vagyunk az emberiség tudományos fejlődésének élén állni. Csak tudatosítanunk kell kivételességünket, és fejlett nyelvünkkel elkezdenünk befolyásolni szélesebb környezetünket, befolyásolni közös információs mezőnket.
A 21. században a vállalatbirodalmaknak nagy problémájuk van. Kezd összeomlani védelmi sáncuk, nemcsak pénzügyi nyomás alatt vannak (erőforráshiány), hanem technológiai összekapcsoltságunk is hatalmas repedéseket okoz kiépített propagandarendszerükben (kezd szertefoszlani ideológiai hatalmuk). Az egyetlen dolog, ami megmarad számukra, hogy a közvetett hatalomtípusok érvényesítéséről áttérjenek az emberi társadalom nem hatékony, ingatag, elnyomás formájában megvalósuló közvetlen irányítására.
Ne féljünk, nincs mitől félnünk, elég csak figyelnünk ezeket a bolondokat, semmiképpen sem kell reagálnunk rájuk, nem szabad hagynunk, hogy irányítsanak minket, elég csak tanulnunk ostobaságukból. A bolondok akcióira a legjobb reakció a nem-reakció, a passzív ellenállás, ha azt mondják nekünk, ugorjunk, akkor ne ugorjunk — egyszerű. A nem-reagálással kézzel szabotáljuk közvetlen irányításukat.
A mai hatalmas, kontrasztos helyzetek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy gyorsan felébredjünk társadalmunk megszokott dogmáiból. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni olyan új fogalmaktól, mint a HOAX, összeesküvés, dezinformáció..., ez csak hiábavaló kísérlet arra, hogy elterelje figyelmünket az információkról. Bármilyen dezinformációt nagyon könnyen semlegesít az információ, amíg a vállalatbirodalmak nem képesek megmagyarázni saját, dezinformációnak bélyegzett állításaikat, nem képesek vitatkozni, akkor egyértelmű, hogyan is vergődnek csak téves, haldokló propagandájuk görcseiben.
Mindannyian képesek vagyunk befolyásolni közös információs mezőnket, és kézzel megváltoztatni több ember figyelmét, megváltoztatni a fontos információk prioritását társadalmunkban, mindannyian tudunk segíteni a saját helyünkről a többség felébresztéséhez. Terjesszük együtt a fontos információkat egymás között, irányítsuk figyelmünket a fontos információkra, amelyek leleplezik a világ legnagyobb individualistáinak hosszú távú manipulációs technikáit — figyelmeztessünk a vállalatbirodalmak hamis manipulatív játékára, és ne reagáljunk hazugságaikra.
Próbáljuk meg megérteni, felfogni, a gyakorlatban látni a kollektivizmus világnézetét, az egyetlen valós, elvi világlátást. Minél tovább nem leszünk képesek meglátni a másik emberben önmagunkat, annál tovább fogunk kellemetlen helyzeteket érezni életünkben. Csak annyira jól megyünk, amennyire jól megy környezetünk.
Juraj Tušš
