22/ Nem nagyszabású katonai konfliktus vár ránk, hanem pénzügyi összeomlás.
Nagyjából egy évvel ezelőtt még valóban azt gondoltam, hogy az emberiség jelenlegi problémáinak egyetlen megoldása egy nagyszabású katonai konfliktus lesz. Ma, az események fejlődésének köszönhetően, már tudom, hogy tévedtem. Minden jövőbeli előrejelzés az időjárás-előrejelzéshez hasonlít, minél rövidebb időt becsülünk meg, annál pontosabb előrejelzéseket tudunk elérni.
A PONTATLANSÁG OKA
Minden egyes cselekvés reakciót vált ki, és megváltoztatja a valóság állapotának formáját, ezért minden egyes pillanat más, mint az előző. Ez különösen érvényes a mi esetünk kontextusában, ha arról beszélünk, hogy megpróbáljuk megjósolni a versengő, tudatosabb irányító csoportok lépéseit, amelyek meghatározzák az emberiség (a tömeg) irányát, meghatározzák az események fejlődésének fő vonalait (az irányítási eszközök segítségével — az 5 hatalomtípus alkalmazásával) valós időben. Ezek az irányító csoportok ugyanis gyakran csak azért adnak ki információkat az információs mezőbe (tömegmédiumokba stb.), hogy befolyásolják a tömeg gondolatait, azzal a céllal, hogy megváltoztassák a valóság állapotát, függetlenül attól, mennyire „igaz”/nem igaz a közzétett információ.
A MÉDIAMASSZÁZS ELLENÉRE SEM LESZ TÖBBÉ VILÁGMÉRETŰ KATONAI KONFLIKTUS
Ma tanúi vagyunk a Nyugat hatalmas erőfeszítésének, hogy Oroszország és az USA/NATO/Nagy-Britannia közötti lehetséges nagyszabású katonai konfliktus benyomását keltse. A kártyajátékban egy hasonló próbálkozást „blöffölésnek” neveznek. Miért gondolom ezt? A kazahsztáni események eredménye miatt.
Bővebben az eseményekről itt írok: https://blog.hlavnespravy.sk/29449/rozdiel-medzi-centralizovanym-a-decentralizovanym-riadenim-spolocnosti-udalosti-z-kazachstanu/.
Kazahsztán olyan esemény volt, amelyre az összes nyugati ország összpontosított, amelyre támaszkodott, és amely szerint az elmúlt években felépítette Oroszországgal való kommunikációját és kapcsolati stratégiáját. Már ekkor úgy képzelték el Oroszországot, mint amely szétesett, és kapitulációs szerződéseket ír alá Genfben. Őszintén hittek uraiknak, egy szűk vállalatcsoportnak, hogy minden nehézségük Kazahsztánnal véget ér, és visszatérnek a 90-es évek időszakába, amikor Oroszország belsőleg megosztott volt, és szisztematikusan kifosztották. Nem így történt, épp ellenkezőleg, az oroszok erősebbek, mint valaha, néhány nap alatt sikerült stabilizálniuk a kedvezőtlen dinamikus helyzetet Kazahsztánban, amely során nemcsak technológiai fejlettségüket mutatták meg a világnak, hanem rámutattak a nyugati stílusú irányítás törékenységére is. A tömeg-elitizmusban elég „levágni a kígyó fejét”, és az irányítás pillanatok alatt összeomlik. Mostanra kiderül, hogy már csak „egyetlen gomb megnyomásának” kérdése — ennyire egyszerű ez.
Minden világvezető már ma tudja, hogy bármilyen közvetlen konfrontáció Oroszországgal ugyanahhoz az eredményhez vezetne, mint Kazahsztánban. Ezért feltételezem, hogy a Nyugat mostani izomfeszítésének egyetlen oka van, a félelem attól, hogy elveszíti befolyását saját társadalma felett.
AZ OROSZOK ÁTVESZIK A KEZDEMÉNYEZÉST, EGYÁLTALÁN NINCS SZÜKSÉGÜK KATONAI KONFLIKTUSRA
A másik oldal szemszögéből az oroszok legnehezebb időszaka már mögöttük van. Ezekben a napokban látjuk az orosz vezetés határozottságát, és saját, új szuverén lépéseinek megteremtését a világ politikai térképén. Míg a múltban az oroszok kénytelenek voltak lavírozni, és védekezésből visszaverni a vállalatbirodalmak agresszív lépéseit, ma már átveszik a kezdeményezést, és elkezdik meghatározni saját politikai irányukat, saját lépéseket tesznek, amelyekről már egyáltalán nem konzultálnak a Nyugattal, vagy ha igen, nem sokáig. A Nyugat olyan pozícióba kerül, amelyhez egyáltalán nincs hozzászokva, erős védekezésben van, folyamatosan kénytelen reagálni a vetélytárs növekvő nyomására és saját pénzügyi rendszerének belső instabilitására. A vállalatbirodalmak a kazahsztáni kudarccal nemcsak hogy nem szerezték vissza az orosz nyersanyagpiacot, ami a fő célja volt, hanem elveszítették azt a piacot is, amelyet ott addig felépítettek. A Nyugat magas életszínvonalának beállítása a nyersanyaghiánnyal kombinálva hatalmas kockázatot jelent a rendszer irányításának összeomlására.
Az oroszoknak nincs szükségük katonai konfliktusra, kerülik az ilyen alacsony szintű irányítást, nyersanyagból van bőven, elég nekik csak várni, és Európa magától, örömmel csatlakozik hozzájuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fognak nyomást gyakorolni a világban lévő instabilitás megoldásának felgyorsítására.
PÉNZÜGYI ÖSSZEOMLÁS
Ha képesek vagyunk tudatosítani és meglátni a tömeg-elit társadalmunk hierarchiájának alapvető ragasztóanyagát, amely társadalmunkat összeköti, és funkcionálisan tartja, képesek vagyunk megérteni, milyen valódi fegyverekkel fognak az oroszok „támadni”, és nyomást gyakorolni vezetésünkre, és el tudjuk képzelni, mi vár ránk a közeljövőben. Ez a ragasztóanyag a mai világban a pénz. Pénz nélkül nem lenne lehetséges egy „modern” társadalom irányítása. A pénz, a pénzügyi rendszer a nyugati társadalom Achilles-sarka. „Olvasszátok meg” a dollárt, és levágjátok a kígyó fejét. Kazahsztánban elég volt „megnyomni a gombot”, és a terroristák parancsnoksága el volt szigetelve, Európában elég lesz hiperinflációt okozni, és hirtelen az amerikai álom, amelynek köszönhetően önpusztító lépéseket tudunk tenni, sokunk szeme láttára szertefoszlik.
Szerintem Putyin már hivatalosan is bejelentette szándékát előre. 2021.12.23-án egy moszkvai sajtótájékoztatón a következőket mondta:
„Gazdaságunk, amely a gazdasági korlátozásokkal kapcsolatos kihívásokkal néz szembe, jobban mobilizált és felkészültebb a SOKKOKRA, mint a világ más fejlett országai, ha a G20-as csoportot vesszük figyelembe”, https://www.hlavnespravy.sk/velka-tlacova-konferencia-vladimira-putina-nazivo/2802820.
Ezzel tulajdonképpen azt mondta, hogy az erőforrások központosítása (a milliárdosok meggazdagodása és az emberek széles körű elszegényedése), amely már egy ideje zajlik az egész Földön (elsősorban a G20-ban) a „kovid” napirend miatt, az ideiglenes stabilitás megszerzésére irányuló törekvés, a közelgő gazdasági sokkra való felkészülés.
Úgy tűnik, a nagy reset mégis bekövetkezik, de nem egészen úgy, ahogyan arról a vállalatbirodalmak az elmúlt években írtak nekünk, úgy tűnik, hogy elsősorban a nyugati vállalatbirodalmak vezetését fogja érinteni, amelyet az alulról jövő nyomás miatt újra cserélnek, a régi pedig börtönbe vonul.
Hogy mekkora sokk éri Európát, az az EU vezetésétől és attól függ, hajlandó-e, vagy sem tárgyalni az oroszokkal.
A „KOVID” MINT LAKMUSZPAPÍR
A kétéves „kovid” napirendnek köszönhetően ma tökéletes kontraszt alakult ki a társadalomban azok között, akik nap mint nap győzködtek minket, ijesztgettek a megszorítás szükségességéről, igazságokról, betegségről, akik vita nélkül gúnyolódtak mindazokon, akik megkérdőjelezték a „kovid” intézkedéseket. Két év alatt felvettük a mezeket, és ma pontosan tudjuk, ki kinek rúg, ki felelős a társadalom jelenlegi kedvezőtlen állapotáért. Egyetlen lap sem maradt a vállalatbirodalmak kezében. Mindenkit kivezettek a pódiumra, és minden reflektorfényt rájuk irányítottak. Irányítási szinten leleplezték mindazokat a (vezetésben lévő) személyiségeket, akik részt vettek az emberiség, az emberség elleni bűncselekményekben. Ezeket hamarosan bíróság elé állítják és elítélik. A mai elektronikus világban egész adatbázisok vannak a bűnösségükről szóló anyagokból.
ZÁRSZÓ
Dinamikus időszak vár ránk, a történelem egyik leggyorsabb időszaka az irányítási stratégiák alkalmazása terén. Szilárdan hiszem, hogy nagyszabású katonai konfliktus már nem fenyeget minket, ma nincsenek rá valós előfeltételek. Ha néhány kétségbeesett csoport megőrül (Ukrajnában), és mégis fegyvert emel, a konfliktus gyorsan, határozottan megoldódik, nagy valószínűséggel úgy, hogy magunk sem „vesszük észre”. Egy esetleges regionális konfliktus jelentősen felgyorsítaná a vállalatbirodalmak befolyásának elvesztését Európában. Az emberi elit átveszi a kezdeményezést a történelmi versengésben, kemény csapásokat mér versenytársaira, és hatékonyan, fokozatosan megfosztja őket a nyugati társadalom irányításától. Feltételezem, hogy a záró sokk és a bolondok hatalomtól való megfosztása már egy kicsit előttünk van. Készüljünk fel inkább előre a pénzügyi összeomlásra, és jegyezzük meg: „Aki mindent meg akar menteni, mindent elveszít.”
Juraj Tušš
