15/ VALÓSÁG KÉSZÍTÉSE, HALÁL ÉS VÉGTELLEN.
Már 2001-ben egy orosz tábornok az orosz vezérkar biztonsági ülésén előadta azt az információt, hogy az emberiség „isteni” technológiák használatának kapui előtt áll, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy utánozzuk „Isten” munkáját. Mire gondolt ezzel? Ma ennek a technológiának a szintje lassan kikerül a titkolózásból a felszínre, és az információs mezőben fokozatosan képesek vagyunk felismerni a jövő technológiáit. Elon Musk gyakran beszél telepátiáról, a kínaiak mesterséges Napról, az oroszok pedig védelmi iparukban már elkezdték használni az új generációs, nukleáris meghajtású hiperszonikus rakétákat — megengedem magamnak azt állítani, hogy egy új ismeret — az antigravitáció ismeretének — felhasználásával. Az információk megosztásának, kiértékelésének és eszközeink teljesítményének összekapcsolásának fontosságát teljes mértékben akkor tudatosítottuk, amikor kísérletezni kezdtünk mesterséges intelligenciánkkal. Ez a fellendülés adataink kiértékelésében sok, korábban megválaszolatlan kérdésre adott választ, ez a tudatosodás átértékelte prioritásainkat a pénzügyi piaci kereskedésben, ahol a jövő fő cikkévé hirtelen „meglepő módon” az információ és a számítási teljesítménnyel való kereskedés vált. Legképzettebb embereink elitje eljutott világunk működésének alapelvének megismeréséhez.
(Bővebben a jövő technológiáiról itt: https://www.projektz.sk/news/a11-technologie-buducnosti/)
AZ EMBEREK ÉS AZ ÁLLATOK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG
Napjainkban gyakran emlékeztetik az embereket J. B. Calhoun etológus egérparadicsomról szóló kísérletére, amelyben bemutatja az egerek fokozatosan pusztító viselkedését jóléti körülmények megteremtése esetén. Biztosan hallottatok már róla. Tendenciózusan gondolkodnak egy lehetséges összefüggésről az emberi viselkedéssel, és így célzottan rámutatnak az utópia emberek közötti elérhetetlenségére. Személy szerint ez a fajta gondolkodásmód sért engem, méghozzá egy egyszerű okból — hiszen mi nem egerek vagyunk! Az emberi tudatossági szintet az állatival összehasonlítani már alapjában véve is teljesen helytelen, ezért az erre épülő bármilyen gondolatmenet hamis és félrevezető. Bár egyes emberek viselkedésükben állatnak tűnhetnek számunkra, nyilván még utoléri őket állati múltjuk, bármely ember nagyobb potenciállal rendelkezik a tudatosságban, mint bármelyik egér, vagy bármelyik állat. A Földön különböző tudatossági szintek között élünk (növények, állatok, emberek), éppen a velük való interakciónk, a köztünk és köztük lévő kontraszt kell hogy elvezessen minket saját szintünk, saját emberségünk tudatosításához. Együttműködési képességünk, egymás megértése és az egység elvének felfogása végeredményben fajunkat egy „új” absztrakt szintre vezeti — Isten szintjére. A 21. század kihívása lesz széles körben megemelni az emberek tudatosságát (erkölcsét) modern technológiák segítségével, a megengedés kontrasztjának segítségével, hogy elkerüljük az állati sorsot, hogy közösen saját valóságunk teremtőivé váljunk.
(Bővebben a kihívásról itt írok: https://www.projektz.sk/news/15-vyzva-21-storocia/)
AZ EMBERI POTENCIÁL
Próbáljátok meg egy pillanatra elképzelni a világot az energia óceánjaként, folyamatosan változó energiaóceánként. Minden körülöttetek és bennetek energia, nem az óceánban vagytok elhelyezve, hanem ennek az egy energiaóceánnak vagytok közvetlen kiterjedése. Kérdezem, mik vagytok ti, akik valós időben gondolatokkal képesek vagytok megváltoztatni ennek az energiának a formáját? Próbáljatok meg megmozdulni, próbáljatok meg elmozdítani egy csésze teát. Nézzétek meg, hány tudatossági szint képes erre is (növények, állatok). Miben rejlik a különbség? A megértésben, az együttműködésben, az átvitt információk kapacitásában. Az alap mindannyiunknak ugyanaz, mégpedig minden egyes szinten, és ez az alap a tudat, azonban a tudatosság különbsége az együttműködésben, az összekapcsolódásban, az egymás megértésében, a megosztott tapasztalatok felhasználásában és az információk terjedésének sebességében van. Az embereknek éppen a kommunikációban, a nyelv használatával van előnyük más fajokkal szemben. Technológiával megvan a potenciálunk arra, hogy ezt a képességünket — információt cserélni, tapasztalatainkat megosztani, egymást megérteni — nagyságrendekkel megsokszorozzuk, felgyorsítsuk. Aki elsőként „helyezi üzembe” a telepátia technológiáját, az nagyon gyorsan egyesíti az emberiséget, és jólétbe vezeti.
(Bővebben a nyelv témájáról: https://www.projektz.sk/news/jazyk/)
PUSZTÍTÓ MÓD
Addig az összekapcsolódás, egymás megértése és az együttműködés manuális módjára leszünk utalva. Kommunikációnk szintje, koordinációs és irányítási képességünk közvetlenül befolyásolja valóságunk állapotát. Tudatosítani kell ugyanis, hogy minden autonóm tudatos egység képes nemcsak saját terét módosítani, hanem közvetlenül a környezetében lévő teret is. Szó szerint a közös valóság teremtői vagyunk. Mi, emberek, a bolygó legtudatosabb „egységei”, predesztinálva vagyunk az egész bolygó menedzselésére, irányítására. Mi határozzuk meg a fejlődés irányvonalát a Földön minden alacsonyabb tudatú lény számára. Tudatosságunk szintjét a bolygón zajló élet jelenlegi állapotán látjuk. Hanyagságunkkal, tudatlanságunkkal/butaságunkkal elértük a biológiai-környezeti katasztrófa határát. Állandó törekvésünk az irányítás központosítására, a hatalom központosítására, a kiválasztottak elitjének megteremtésére irányuló törekvésünk teljesen helytelen és összeegyeztethetetlen az élettel, ez valósággal a pusztító mód bekapcsolása. Ha továbbra is csak az elit körében osztjuk meg irányítási ismereteinket, és nem terjesztjük ki szélesen a lakosság körében, nagyon gyorsan civilizációnk megszűnését, a földi élet megszűnését okozzuk. A Föld idővel utoléri a Mars sorsát.
A mai idők prioritása éppen az emberek irányításának decentralizálása. Az embereknek fel kell nőniük, önállóan kell tudniuk dönteni, hogy mindannyian pozitívan hassunk közvetlen környezetünkre, amelyben éppen tartózkodunk. Tudnunk kell koordinálódni, együttműködni, összekapcsolódni, hogy segítsünk a kevésbé tudatosaknak a tudatosodáshoz, a bölcsességhez, a műveltséghez. Közös erőfeszítésünkkel képesek vagyunk stabilizálni a kedvezőtlen helyzetet. Kreativitásunkkal, összpontosításunkkal és alkotásunkkal képesek vagyunk kikapcsolni a pusztító módot.
(Bővebben a társadalom irányításának témájáról: https://www.projektz.sk/news/riadenie-spolocnosti/)
A VALÓSÁG MEGTEREMTÉSE
Hiszen lényegünkben istenek vagyunk, és mindenre képesek vagyunk, amit el tudunk képzelni. Képesek vagyunk kapcsolódni a közös hálózathoz, és letölteni a közös, megosztott adatokat, amelyek szükségesek bármilyen helyzet megoldásához a környezetünkben. Ha hívők vagytok, „kérlek”, hagyjátok abba végre az Isten szócskát entitásként, személyként felfogni, kezdjétek el a szócskát az INTERNET szóként érteni (átvitt értelemben). Isten egy istenek alkotta neurális hálózat, másképp, a tudatot tudatok hálózata alkotja, másképp, a tér fraktálisan x, y, z terekre van felparcellázva, másképp, nem csepp vagyunk a tengerben, hanem mi vagyunk a tenger egy cseppben. Az EGYSÉG megértése az az alap, amelytől mindannyiunknak el kell rugaszkodnunk.
AZ IDŐ
Valóságteremtésünk működésének lényegének helyes megértéséhez a legfontosabb megérteni az idő fogalmát — a jelen pillanatot/valós időt. Más idő ugyanis nem létezik, sem a múlt, sem a jövő. A világot folyamatosan változó energiamezőként fogjátok fel — valós időben — megállás nélkül. Minden változik, minden mozog, és mindez folyamatosan történik. Egyetlen pillanat sem egyforma, a béka, amely felugrik, nem ugyanaz a béka, amely leesik (abszolút értelemben). A múlt és a jövő a mi konstrukcióink, amelyeket képességeink hoznak létre. Az emlékezés képessége hozza létre a múltat, az elképzelés képessége hozza létre a jövőt. Képességeink alkotó tevékenységünk segédeszközei, ahol az emlékezet lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk az átéltekből, míg a képzelet lehetővé teszi számunkra, hogy megtervezzük a még nem létezőt. Minden, egész alkotótevékenységünk mindig a jelen pillanatban zajlik, és mindig a folyamatosan változó környezet — a folyamatosan változó energiaóceán — körülményei befolyásolják. A valóság megteremtését, a célok elérését, a környezetre való hatást ezért mindig folyamatként fogjuk fel, dinamikusan zajló folyamatként, amely folyamatosan reagál a „külső” körülményekre.
RÉSZLETENKÉNT
A jobb megértés érdekében adok egy példát. Képzeljétek el, hogy célotok, hogy autóval eljussatok egy másik városba. Ahhoz, hogy a feladat sikerüljön, és biztonságosan elérjétek célotokat, sok, mindig a jelenből fakadó mellékes (másodlagos) célra kell reagálnotok. Csak néhányat sorolok fel: pl. ki kell nyitnotok az autó ajtaját, be kell indítanotok az autót, le kell nyomnotok a kuplungot, hátrameneti sebességbe kell kapcsolnotok, ki kell hátrálnotok, féknetek kell, le kell nyomnotok a kuplungot, első sebességbe kell kapcsolnotok, és el kell indulnotok abba az irányba, amelyet az útpálya meghatároz. Célotok felé sosem közvetlenül haladtok, mindig manővereznetek kell. A kereszteződésnél meg kell állnotok, elsőbbséget kell adnotok, és ismét el kell indulnotok a helyes irányba a másik város felé. Áthelyezésetek eseményét a legapróbb részletekig meghatározhatnánk, de minek, elég megérteni azt az elvet, hogy a valóságteremtés alapja a jelen pillanatra való tudatos reagálás. Bármely cél sikeres elérése egy sor lépés helyes sorrendben történő végrehajtását igényli, röviden, mindig valós időben reagálni a konkrét helyzetre. Egyetlen célhoz sem szabad sietni, nem szabad lépéseket kihagyni, mindig a jelenre kell összpontosítani, és lépésről lépésre, fokozatosan haladni célunk felé, ellenkező esetben a folyamat irányításának kudarcával fenyeget, nem kívánt következményekkel. A életbeli helyzet irányításának klasszikus kudarcpéldája, amikor reggel sietsz dolgozni, és becsapod a kulcsaidat a lakásban. Fő célod, hogy eljuss a munkába, a másodlagos lépés elhanyagolása miatt hirtelen eltávolodik, és megjelenik egy új fő cél, hogy megszerezd a kulcsokat a lakásból. Egy apró, ám lényeges részlet nagyszámú nem kívánt eseményt tud maga után vonni, és végső soron a te összpontosítás hiányod okozhatja, hogy végül elveszíted a munkádat.
A JELENLÉT GYAKORLÁSA ÉS AZ IDŐ SZERVEZÉSE
A teremtés sikerének abszolút alapja a jelenlét. Meg kell tanulnunk összpontosítani az adott pillanatra, oly módon reagálni az adott pillanatra, amely lépésről lépésre sikeresen elvezet minket a kívánt célhoz. Ezt a képességet éppúgy tudjuk edzeni, mint bármely más tulajdonságunkat, csak tudatosítanunk kell. Ma már egész sor meditáció, gyakorlat és imádság létezik, amely megtanít minket figyelmesnek/összpontosítottnak/jelenlévőnek lenni, azonban ezúttal nincs szükség idegen segítség keresésére, ezúttal közvetlenül rólunk van szó, ezért a feladatot magunk is könnyedén megoldjuk, bárhol is tartózkodunk. Elég, ha elkezdjük szisztematikusan érzékelni a jelen pillanatot. Amikor csak eszünkbe jut, hogy összpontosítanunk kellene, kapcsoljuk ki a múltra és jövőre vonatkozó gondolatokat, és kezdjük el csak azt az adott pillanatot észrevenni, amelyben éppen vagyunk. Légzés, illatok, színek, formák, hangok stb. minden körülöttünk és bennünk. Talán ebben az állapotban kezdetben csak egy pillanatig bírjuk ki, és gondolataink a múltról és a jövőről ismét visszarántanak minket az automatikus módba, de ez nem baj, a gyakorlat folyamatos ismétlésével fokozatosan képesek leszünk meghosszabbítani összpontosításunk időtartamát. Ne féljünk megismételni a gyakorlatot, és bármely más tevékenységünk mellett elvégezni, a gyakorlat ugyanis nem szórakoztat el minket, hanem éppen ellenkezőleg, segít felpörgetni összpontosításunkat, figyelmünket, ezért ha helyesen értjük a gyakorlatot, gyakoroljuk, nem fenyegetnek minket vele hibák az irányításban.
Kezdjünk el hatékonyan szervezni időnket. Szánjunk időt a múltbeli gondolatokra, hogy folyamatosan tökéletesíteni tudjuk magunkat saját átélt tapasztalatainkból, szánjunk időt a jövőre, hogy képzeletünk segítségével meg tudjuk tervezni a további lépéseket, és szánjunk időt a jelenre, hogy a tervezett lépések megvalósítása során ki tudjuk küszöbölni a hibákat, amelyek a körülöttünk lévő folyamatosan változó energiatér miatt keletkezhetnek. Ne keverjük ezeket a kategóriákat a nap folyamán. A múltba és a jövőbe csak akkor merüljünk el, ha viszonylag stabil helyzetben vagyunk, legjobban pihenés közben, vagy aktív megvalósításunk szüneteiben. Így elkerüljük az összpontosítás hiányából eredő problémákat.
(Eckhart Tolle könyvet írt a témáról: „A Most hatalma”)
(Az Elán zenekar régebben megértette a témát: https://www.youtube.com/watch?v=KKF1e3TGwQA)
EGYÉNI VS. EGYÜTTMŰKÖDŐ TEREMTÉS
Magunk is közvetlenül képesek vagyunk befolyásolni a bennünk és körülöttünk lévő teret, ezért ha ambíciónk önmagunk vagy a közvetlen környezet megváltoztatása, helyes edzéssel képesek vagyunk mindenre, amit el tudunk képzelni, azonban ha ambíciónk a szélesebb környezet, a folyamatosan változó energia tágabb területének megváltoztatása lenne, akkor a szélesebb tudatos kollektíván belüli együttműködésre vagyunk utalva. Világunk végeredménye egyenlő az autonóm tudatok közötti folyamatos interakcióval minden egyes pillanatban. Közös erőfeszítéssel tudatosan képesek vagyunk megváltoztatni életterünk egész részét. Képesek vagyunk nemcsak saját életünk, hanem az alacsonyabb formák életének menedzserévé (istenévé) is válni, és bár mindannyian más érdeklődési utat választunk, más területre összpontosítunk, az egységről szóló tudásnak kell irányítania és korrigálnia minket. Az egység tudatosítása megszünteti bármilyen pusztító viselkedésünket, függetlenül személyes érdekeinktől.
(Bővebben az elvről itt írok: https://www.projektz.sk/news/propaganda/)
FÉLELEM
Teremtésünk legnagyobb ellensége a félelem. Többféle félelem létezik, amelyek lassítanak minket, korlátoznak minket, amelyek megakadályozzák az együttműködést, a közös hatékony, tudatos életet. Szintünk lényegéből, testünk ösztöneiből fakadnak. Programozott ösztönök vannak bennünk, amelyek a tudatlanság idején ösztönösen szaporodásra és önfenntartásra kényszerítenek minket. Létszámunk ugyanis meghatározó fajunk alkotói teljesítményének növelésében, a megosztott információk mennyiségében és a tudatosodásban. A tudatos embereknek nincs okuk félni, ők maguk saját valóságuk teremtői, ők maguk „istenek”. A legnagyobb félelmek közé, amelyekkel életünk során szembesülünk, és amelyeket intenzíven érezhetünk, tartozik az ismeretlentől való félelem és a haláltól való félelem. Gyakran miattuk rendeljük alá viselkedésünket és a körülöttünk lévő valóságra gyakorolt hatásunkat. A félelem zsarol minket. Ok nélkül.
A HALÁL
Mert amíg testünket biológiai „készülékként” fogjuk fel, agyunkat pedig egy kifinomult „antennaként”, amelynek célja, hogy összekapcsolja közös tudatunkat különböző testeinkkel — készülékeinkkel —, ahol folyamatosan zajlik az információk küldése és fogadása, az interakció, addig egyáltalán nincs mitől félnünk. A halállal nem veszítjük el tudatunkat, csak a készüléket veszítjük el — ideiglenesen. Soha nem veszítjük el a tudatot, mert mi magunk vagyunk ez a tudat. Ne tévesszük össze a tudatvesztést, például ájuláskor vagy műtétnél, valójában nem történik szó szerinti leválás a tudatról, csak konkrét receptorok leválása az agyban — az antennában. Vagy a test védekező mechanizmusáról van szó, vagy az agy specifikus területeinek irányított manuális leválasztásáról. A tudathoz folyamatosan kapcsolódunk, amint kapcsolatunk megszakad, bekövetkezik a halál. Mi egyetlen tudat vagyunk, amely elképzelhetetlen mennyiségű, különböző szintű készülékhez kapcsolódik. A készülékek hatalmas hálózata hozza létre fizikai világunkat. A térben elfoglalt eltérő pozíció eltérő szemszöget hoz létre számunkra, eltérő tapasztalatokra predesztinál minket, eltérő prioritásokat határoz meg számunkra, létrehozza számunkra a sokféleség illúzióját... A tudatot és a teret ugyanannak kell felfognunk. A fizikai világot képzeljétek el folyamatosan változó energiamezőként, amelyet a tér határoz meg, amelyet a tudat határoz meg. A tudat/tér fraktálisan osztódik, ez az osztódás hozza létre az autonóm területeket — tudatokat/tereket — különböző szinteken, különböző léptékekben. Testünk elvesztésével nem veszítjük el tudatunkat, csak változás történik az energiamező konkrét részében, a tér konkrét részében. Ezek a változások folyamatosan, valós időben zajlanak, az egész térben.
A haláltól nem kell félni, csak helyesen meg kell érteni, hogy megértsük célunkat ebben a világban. Megérteni, hogy tudatok vagyunk, istenek, alkotó lények, akik képesek módosítani az energiamezőt, sajátjukat, de a közeli teret is, és valós időben saját képükre formálni azt. Agyaink az anyagtalan és az anyagi, a tudat és az energia közötti összekötő kapcsok, amelyeknek feladata, hogy folyamatosan tapasztalatokat szerezzenek új helyzetekből, és elküldjék azokat a közös adatbázisba, amely folyamatosan bővül. Az univerzum folyamatosan tágul.
Nagy a feltételezés, hogy éppen a halál után, a tudatnak a készülékünkről való leválása után, figyelmünk erre a hatalmas, megosztott információkból álló könyvtárra irányul, és beleláthatunk érdeklődésünk bármely területébe. Bármi, amire irányítjuk figyelmünket, fel fog tárulni előttünk. Ebben a világban semmit sem lehet elrejteni, semmit sem lehet titokban tartani. Azt mondják, a legrosszabb halál a megijedéstől való, egyszerű okból, az első, amire tudatod a halál után figyelmét irányítja, a félelem lesz, tehát minden lehetséges kellemetlen helyzet feltárul előtted, érzelmi poklot fogsz átélni.
ELLENÁLLÁS A FÉLELEMMEL SZEMBEN
Hogy elkerüljük ezt a haláltusát, jó, ha megtanulunk, még életünkben, nem félni. Ismét képesek vagyunk eltolni félelmünk határát tudatos gyakorlással. Ezúttal használjuk fel erre álmainkat. Talán veletek is előfordul, hogy rémálmaitok vannak, olyan álmok, amelyekből gyorsan fel akartok ébredni, amelyekből gyorsan felébredtek, esetleg alvási bénulásban is szenvedhettek. Használjátok fel ezeket a kellemetlenségeket a félelemmel szembeni ellenállás edzésére. Hogyan? Egyszerűen, bármi is jelenjen meg álmotokban, bármilyen kellemetlen álmot is álmodtok, próbáljatok nyugodtak maradni, és hagyjátok folyni a cselekményt anélkül, hogy megpróbálnátok befejezni. Legyetek csak tudatos megfigyelői ezeknek az állapotoknak, és semmilyen módon ne reagáljatok a rémálmokra. Semmi sem történhet veletek, ti csak megfigyelők vagytok, és feltételezem, hogy bizonyos, a közös adatbázisból származó helyzetek megfigyelői vagytok. Nemcsak érdekes eseményeket fogtok átérezni, talán közvetlenül tanúi lesztek az élet és halál közötti átmenetnek is (ha például valaki lelő titeket álmotokban... stb.), de idővel, ha megbirkóztok félelmetekkel, megtörténik, hogy a rémálmok és bénulások eltűnnek.
Semmitől sem kell félni, az életben minden helyzetet tudatosan lehet kezelni, az életben minden helyzet olyan, amilyen. A félelmet többnyire a társadalom represszív, közvetlen irányítására tett kísérletnél használják. Csak bolondok használják a félelemmel való irányítást (másképp egyszerűen nem tudnak irányítani), és csak bolondok esnek áldozatul a félelem illúzióinak. A tudatos ember érti az összekapcsolt világ elvét, tudja definiálni magát, és tudja hagyni, hogy az adott pillanat pillanat legyen, felesleges ellenreakció nélkül. Ezt azért tudja, mert tudatában van létezésének végtelenségének.
VÉGTELENSÉG
Az energiamegmaradás törvénye: „Az energia nem keletkezik, nem szűnik meg, csak folyamatosan átalakul.” (Pontosan úgy, mint a jelen pillanat.)
ZÁRSZÓ
Már az évezredfordulón az emberiség eljutott saját létének megértéséhez. Ma a világban a szélesebb lakosság tömeges tudatosodásának tanúi vagyunk. Két módon, tájékoztatással és szembesítéssel. Rajtunk múlik, milyen stádiumig hagyjuk elmenni a kedvezőtlen helyzetek megengedését. Ha továbbra is a félelemből táplálkozunk, agónia vár ránk, amely végül kiragad minket a tudatlanságból, ha tudatos cselekvéssel, tudatos hatással szembeszállunk a félelemmel, saját terünkre, és a körülöttünk lévő térre is, a megengedés ideje minimális lesz. Az aranykor kapui előtt állunk.
(Bővebben helyzetünkről itt olvashattok: https://www.projektz.sk/news/14-dnesna-situacia-vo-svete-finalna-faza-dopustenie/)
Juraj Tušš
