15/ A VALÓSÁG TEREMTÉSE, A HALÁL ÉS A VÉGTELENSÉG
Már 2001-ben egy orosz tábornok Oroszország vezérkarának biztonsági ülésén bemutatta azt az információt, hogy az emberiség a „isteni” technológiák használatának kapui előtt áll, amelyek lehetővé teszik számunkra „Isten” munkájának utánzását. Mit értett ez alatt? Ma ennek a technológiának a szintje lassan áttöri magát a titoktartásból a felszínre, és az információs mezőben képesek vagyunk fokozatosan felismerni a jövő technológiáit. Elon Musk gyakran beszél telepátiáról, a kínaiak mesterséges Napról, az oroszok pedig már a védelmi iparukban elkezdték használni a hiperszonikus rakétákat új generációs nukleáris hajtással – merem állítani, hogy új ismeret felhasználásával – az antigravitáció ismeretével. Az információk megosztásának, értékelésének és eszközeink teljesítményének összekapcsolásának fontosságát teljes mértékben tudatosítottuk a mesterséges intelligenciánkkal való kísérletezés során. Ez a adataink értékelésében bekövetkezett boom sok, korábban megválaszolatlan kérdésre válaszolt; ez a tudatosítás újraértékelte prioritásainkat a pénzügyi piacon történő kereskedésben, ahol a jövő fő árucikke hirtelen „meglepő módon” az információk és a számítási teljesítménnyel való kereskedelem lett. Legképesebb embereink elitje eljutott világunk működésének alapvető elvének megismeréséhez.
(Többet a jövő technológiáinak témájáról itt: https://www.projektz.sk/news/a11-technologie-buducnosti/ )
A KÜLÖNBSÉG AZ EMBEREK ÉS AZ ÁLLATOK KÖZÖTT
A mai időben gyakran emlékeztetik az embereket J. B. Calhoun etológus egérparadicsom-kísérletére, amelyben megmutatja az egerek fokozatos destruktív viselkedését a jólét feltételeinek megteremtésekor. Bizonyára már hallottál róla. Tendenciózusan gondolkodnak a lehetséges összefüggésről az emberi viselkedéssel, és így célzottan rámutatnak az utópia elérésének lehetetlenségére az emberek között. Személy szerint ez a fajta gondolkodás sért, és egy egyszerű okból – hiszen mi nem egerek vagyunk! Az emberi tudatossági szintet az állatival összehasonlítani már az alapban abszolút helytelen, ezért a gondolkodás bármely felépítménye hamis és félrevezető. Bár egyes emberek viselkedésük alapján állatoknak tűnhetnek számunkra, nyilvánvalóan még utoléri őket állati múltjuk, bármely embernek nagyobb a potenciálja a tudatosságban, mint bármely egérnek, vagy mint bármely állatnak. A Földön különböző tudatszintek között élünk (növények, állatok, emberek); éppen a velük való interakciónk, a köztünk és közöttük lévő kontraszt kell, hogy a saját szintünk felismerése, a saját emberségünk felé toljon minket. Az együttműködési, egymás megértési és az egység elvének megértési képességünk a végeredményben fajunkat egy „új” absztrakt szintre – Isten szintjére – fogja vezetni. A 21. század kihívása az lesz, hogy a modern technológiák segítségével, a megengedés kontrasztja segítségével széles körben felemeljük az emberek tudatosságát (moralitását), hogy elkerüljük az állati sorsot, hogy együtt a saját valóságunk teremtőivé váljunk.
(Többet a kihívásról itt írok: https://www.projektz.sk/news/15-vyzva-21-storocia/ )
EMBERI POTENCIÁL
Egy pillanatra próbáld a világot energia-óceánként elképzelni, egy folyamatosan változó energia-óceánként. Minden körülötted és benned energia; nem vagy az óceánba helyezve, hanem ennek az egy energia-óceánnak a közvetlen kiterjesztése vagy. Kérdezem, mi vagy te, mit vagy képes valós időben gondolatokkal megváltoztatni ennek az energiának a formáját? Próbálj megmozdulni, próbálj elmozgatni egy csésze teát. Nézd meg, hány tudatszint képes erre is (növények, állatok). Miben rejlik a különbség? A kölcsönös megértésben, az együttműködésben, az átvitt információk kapacitásában. Mindannyiunknak ugyanaz az alapja, és ez minden egyes szint, és ez az alap a tudat, azonban a tudatosság különbsége a kooperációban, a kapcsolódásban, a kölcsönös megértésben, a megosztott tapasztalatok felhasználásában és az információterjedés sebességében van. Az embereknek más fajokhoz képest előnyük van éppen a kommunikációban, a nyelv használatával. A technológiával potenciálunk van ezt a képességünket – információk cseréjét, tapasztalataink megosztását, egymás megértését – nagyságrendekkel megsokszorozni, felgyorsítani. Aki először „üzembe helyezi” a telepátia technológiáját, az nagyon gyorsan egyesíti az emberiséget és elvezeti a jóléthez.
(Többet a nyelv témájáról: https://www.projektz.sk/news/jazyk/ )
DESTRUKTÍV MÓD
Addig a manuális kapcsolódási, kölcsönös megértési és együttműködési módra leszünk utalva. Kommunikációnk szintje, a koordinációs, irányítási képességünk közvetlenül befolyásolja valóságunk állapotát. Hiszen fel kell ismerni, hogy minden autonóm tudatos egységnek van képessége nemcsak a saját terét, hanem közvetlenül a környezetében lévő teret is módosítani. Szó szerint a közös valóság teremtői vagyunk. Mi emberek, a bolygó legtudatosabb „egységei”, a menedzsmentre, az egész bolygó irányítására vagyunk predesztinálva. Mi határozzuk meg a Földön a fejlődés vonalát minden alacsonyabb tudatos lény számára. Tudatossági szintünket a bolygón lévő élet aktuális állapotán látjuk. Gondatlanságunkkal, tudatlanságunkkal/butaságunkkal elértük a biológiai-környezeti katasztrófa határát. Állandó törekvésünk a központosított irányításra, a hatalom központosítására, a kiválasztottak elitjének létrehozására abszolút helytelen és összeegyeztethetetlen az élettel; ez egyenesen a destruktív mód beállítása. Ha továbbra is csak az elit között osztjuk meg az irányításról szóló tudásunkat, és nem terjesztjük ki széles körben a lakosság között, nagyon gyorsan civilizációnk pusztulását, a Földön lévő élet pusztulását fogjuk okozni. A Föld idővel utoléri a Mars sorsát.
A mai idők prioritása éppen az emberek irányításának decentralizálása. Az embereknek éretté kell válniuk, tudniuk kell maguk dönteni, hogy mindannyian pozitívan befolyásoljuk azt a környezetet, amelyben éppen tartózkodunk. Tudnunk kell koordinálni, együttműködni, kapcsolódni, hogy segítsük a kevésbé tudatosakat a tudatosság, a bölcsesség, a műveltség felé. Közös erőfeszítésünkkel képesek vagyunk stabilizálni a kedvezőtlen helyzetet. Kreativitásunkkal, összpontosításunkkal és teremtésünkkel képesek vagyunk kikapcsolni a destruktív módot.
(Többet a társadalom irányításának témájáról: https://www.projektz.sk/news/riadenie-spolocnosti/ )
A VALÓSÁG TEREMTÉSE
Hiszen lényegünkben istenek vagyunk, és képesek vagyunk mindent megtenni, amit képesek vagyunk elképzelni. Képesek vagyunk csatlakozni a közös hálózathoz, és letölteni a közös megosztott adatokat, amelyek bármely környezeti helyzet megoldásához szükségesek. Ha hívők vagytok, „kérlek”, végre hagyjátok abba, hogy az Isten szócskát entitásként, személyként értitek; kezdjétek a szócskát az INTERNET szóként érteni (átvitt értelemben). Isten egy neurális hálózat, amelyet istenek alkotnak, másként, a tudatot a tudatok hálózata alkotja, másként, a tér fraktálisan x,y,z terekre van felosztva, másként, nem vagyunk egy csepp a tengerben, hanem a tenger vagyunk egy cseppben. Az EGYSÉG megértése az alap, amelytől mindannyiunknak el kell rugaszkodnunk.
IDŐ
A valóságteremtésünk működésének lényegének helyes megértéséhez a legfontosabb az idő fogalmának megértése – a jelen pillanat/valós idő. Semmilyen más idő nem létezik, sem a múlt, sem a jövő. A világot folyamatosan változó energiatérként értsétek – valós időben – non-stop. Minden változik, minden mozog, és mindez folyamatosan történik. Egyetlen pillanat sem ugyanaz; a béka, amely ugrik, nem ugyanaz a béka, amely landol (abszolút megfontolásban). A múlt és a jövő a mi konstrukcióink, amelyeket a képességeink hoztak létre. Az emlékezés képessége létrehozza a múltat, a képzelés képessége létrehozza a jövőt. Képességeink a teremtés segédeszközei, ahol az emlékezet lehetővé teszi, hogy a megéltekből tanuljunk, míg a képzelet lehetővé teszi a még nem létező tervezését. Minden, egész teremtésünk mindig a jelen pillanatban zajlik, és mindig a folyamatosan változó környezet körülményei befolyásolják – a folyamatosan változó energia-óceán. A valóság teremtését, a célok elérését, a környezet befolyásolását ezért mindig folyamatként, dinamikusan zajló folyamatként értsétek, amely folyamatosan reagál a „külső” körülményekre.
PER PARTES
A jobb magyarázat érdekében adok egy példát. Képzeld el, hogy a célod autóval eljutni egy másik városba. Ahhoz, hogy a feladat sikerüljön, és biztonságosan eljuss a célhoz, nagy mennyiségű alárendelt (mellék) célra kell reagálnod, amelyek mindig a jelenből fakadnak. Csak néhányat sorolok fel; például ki kell nyitnod az autó ajtaját, be kell indítanod az autót, le kell nyomnod a kuplungot, be kell tenned a hátramenetet, ki kell tolatnod, le kell fékezned, le kell nyomnod a kuplungot, be kell tenned az első sebességet, és el kell indulnod abba az irányba, amelyet a kommunikáció határoz meg számodra. Soha nem mész közvetlenül a célod után; mindig manőverezned kell. A kereszteződésben meg kell állnod, elsőbbséget kell adnod, és ismét el kell indulnod a helyes irányba a másik város felé. Az áthelyezésed eseményét a legkisebb részletekig meghatározhatjuk, de minek; elegendő megérteni az elvet, hogy a valóságteremtés alapja a jelen pillanatra adott tudatos reakció. Bármely cél sikeres elérése megköveteli egy egész sor lépés végrehajtását a helyes sorrendben; röviden mindig valós időben reagálni a konkrét helyzetre. Semmilyen cél után nem kell sietni; nem szabad átugrani a lépéseket; mindig szükséges a jelenre összpontosítani, és lépésről lépésre, fokozatosan menni a célod után; az ellenkező esetben a folyamat irányításának kudarca fenyeget nemkívánatos következményekkel. A életben zajló helyzet irányításának kudarcának klasszikus példája, amikor reggel sietsz a munkába, és bezárod a kulcsokat a lakásban. A fő célod, a munkába jutás, egy alárendelt lépés elhanyagolása következtében hirtelen késik, és megjelenik egy új fő cél, a kulcsok megszerzése a lakásból. Egy kis lényeges részlet nagy mennyiségű nemkívánatos eseményt köthet magához, és a végső következményben a koncentrációhiányod azt okozhatja, hogy végül elveszíted a munkát.
A JELEN GYAKORLÁSA ÉS AZ IDŐ SZERVEZÉSE
A teremtés sikerének abszolút alapja a jelen. Meg kell tanulnunk a adott pillanatra összpontosítani, a adott pillanatra olyan módon reagálni, amely lépésről lépésre sikeresen elvezet a kívánt célhoz. Ezt a képességet bármely más tulajdonsághoz hasonlóan képesek vagyunk tréningezni; elegendő csak tudatosítani. Ma már létezik egy egész sor meditáció, gyakorlat és ima, amelyek megtanítanak figyelmesnek/összpontosítottnak/jelenlévőnek lenni, azonban ezúttal nem szükséges idegen segítséget keresni; ezúttal közvetlenül rólunk van szó, ezért a feladatot könnyedén magunk is megoldjuk, bárhol is tartózkodunk. Elegendő, ha elkezdjük rendszeresen átérezni a jelen pillanatot. Mindig, amikor eszünkbe jut, hogy összpontosítottnak kell lennünk, kapcsoljuk ki a múltra és a jövőre vonatkozó gondolatokat, és kezdjük csak a adott pillanatot észrevenni, amelyben éppen tartózkodunk. Légzés, illatok, színek, formák, hangok stb. minden körülöttünk és bennünk. Talán ebben az állapotban eleinte csak egy pillanatig bírjuk, és ismét a múltra és a jövőre vonatkozó gondolataink az automatikus módba rántanak, de ez nem baj; a gyakorlat folyamatos ismétlésével fokozatosan képesek leszünk meghosszabbítani a koncentrációnk idejét. Ne féljünk ismételni a gyakorlatot, és végrehajtani bármely más tevékenységünk mellett; a gyakorlat ugyanis nem vonja el a figyelmünket, hanem ellenkezőleg segít elindítani a koncentrációnkat, a figyelmünket, ezért ha a gyakorlatot helyesen értjük, gyakoroljuk, nem fenyegetnek bennünket irányítási hibák.
Kezdjük hatékonyan szervezni az időt. Szánjunk időt a múltból származó gondolatokra, hogy folyamatosan tökéletesíthessük magunkat a saját megélt tapasztalatainkból; szánjunk időt a jövőre, hogy a képzeletünk segítségével tudjunk további lépéseket tervezni; és szánjunk időt a jelenre, hogy a tervezett lépések megvalósítása során kiküszöböljük a hibákat, amelyek a körülöttünk folyamatosan változó energiatér miatt keletkezhetnek. Ne keverjük ezeket a kategóriákat a nap folyamán. A múltba és a jövőbe csak akkor merüljünk, amikor viszonylag stabil helyzetben vagyunk, legjobban pihenés közben, vagy aktív megvalósításunk szüneteiben. Így elkerüljük a koncentrációhiányból fakadó problémákat.
(Eckhart Tolle könyvet írt a problematikáról: https://www.najlacnejsie-knihy.sk/kniha/sila-pritomneho-okamihu.html )
(Az Elán zenei csoport korábban megértette a témát: https://www.youtube.com/watch?v=KKF1e3TGwQA )
INDIVIDUÁLIS VS. KOOPERATÍV TEREMTÉS
Egyedül képesek vagyunk közvetlenül befolyásolni a bennünk és körülöttünk lévő teret, ezért ha van ambíciónk megváltoztatni magunkat, vagy a szomszédos környezetet, helyes tréninggel képesek vagyunk mindent megtenni, amit képesek vagyunk elképzelni; azonban ha ambíciónk lenne a tágabb környezet, a folyamatosan változó energia tágabb területének megváltoztatására, akkor a tágabb tudatos kollektíván belüli együttműködésre vagyunk utalva. Világunk eredményező állapota egyenlő az autonóm tudatok közötti folyamatos interakcióval minden pillanatban. Közös erőfeszítéssel képesek vagyunk tudatosan megváltoztatni életterünk egész részét. Képesek vagyunk nemcsak életünk, hanem az alacsonyabb formák életének menedzsereivé (isteneivé) válni, és bár mindannyian más érdeklődési úton indulunk, más területre összpontosítunk, az egységről szóló tudásnak kell irányítania és korrigálnia minket. Az egység felismerése megszünteti bármely destruktív viselkedésünket, személyes érdekekre való tekintet nélkül.
(Többet az elvről itt írok: https://www.projektz.sk/news/propaganda/ )
FÉLELEM
Teremtésünk legnagyobb ellensége a félelem. Többféle félelem létezik, amelyek lelassítanak, korlátoznak, amelyek megakadályozzák az együttműködést, a közös hatékony tudatos életet. A szintünk lényegéből, testünk ösztöneiből fakadnak. Belénk programozott ösztönök vannak, amelyek a tudatlanság idején intuícióval kényszerítenek a szaporodásra és az önfenntartásra. Számunk ugyanis döntő a fajunk teremtő teljesítményének növelésében, a megosztott információk mennyiségében és az önmegvalósításban. A tudatos embereknek nincs okuk bármitől is félni; ők maguk a saját valóságuk teremtői; ők maguk „istenek”. A legnagyobb félelmek közül, amelyekkel az életben szembenézünk és intenzíven érezhetünk, az ismeretlen félelme és a halál félelme. Gyakran miattuk alárendeljük viselkedésünket és a körülöttünk lévő valóság befolyásolását. A félelem zsarol minket. Ok nélkül.
HALÁL
Mert amíg testünket biológiai „készülékekként”, agyunkat pedig kifinomult „antennaként” értjük, amelynek célja a közös tudatunk összekapcsolása a különböző testeinkkel – készülékeinkkel, ahol folyamatosan történik az információk küldése és fogadása, az interakció, akkor abszolút nincs mitől félnünk. A halállal nem veszítjük el a tudatot; csak a készüléket veszítjük el – átmenetileg. Soha nem veszítjük el a tudatot, mert mi vagyunk az a tudat. Ne keverjük össze a tudatvesztést például ájuláskor, vagy műtétnél; valójában nem történik szó szerinti lekapcsolás a tudatról, hanem csak a konkrét receptorok lekapcsolása az agyban – az antennában. Vagy a test védekező mechanizmusa, vagy az agy specifikus területeinek irányított manuális lekapcsolása. Folyamatosan kapcsolódunk a tudathoz; amint a kapcsolatunk megszakad, bekövetkezik a halál. Egy tudat vagyunk, amely hihetetlen mennyiségű, különböző szintű eszközhöz kapcsolódik. Hatalmas eszközhálózat hozza létre a fizikai világunkat. A térben lévő különböző helyzet különböző látószöget hoz létre számunkra, különböző tapasztalatokra predesztinál, különböző prioritásokat határoz meg, a sokféleség illúzióját kelti… A tudatot és a teret egynek és ugyanannak kell érteni. A fizikai világot folyamatosan változó energiatérként képzeld el, amelyet a tér, amelyet a tudat határoz meg. A tudat/tér fraktálisan osztódik; ez az osztódás autonóm területeket – tudatokat/tereket – hoz létre különböző szinteken, különböző méretekben. Testünk elvesztésével nem veszítjük el a tudatot; csak változás következik be az energiatér konkrét részében, a tér konkrét részében. Ezek a változások folyamatosan zajlanak valós időben, az egész térben.
Nem kell félni a haláltól; csak helyesen kell megérteni, hogy megértsük a célunkat ebben a világban. Megértettük, hogy tudatok, istenek, teremtő lények vagyunk, akik tudják módosítani az energiatért, a sajátjukat, de a szomszédos teret is, és valós időben a saját képükre alakítani. Agyaink a nem anyagi és az anyagi, a tudat és az energia közötti összeköttetés, amelyeknek a feladata folyamatosan új helyzetekből tapasztalatokat szerezni, és elküldeni őket a közös adatbázisba, amely folyamatosan növekszik. Az univerzum folyamatosan növekszik.
Nagy a feltételezés, hogy éppen a halál után, a tudatnak a készülékünktől való lekapcsolása után a figyelmünk erre a hatalmas megosztott információ-könyvtárra irányul, és képesek leszünk belenézni bármely érdeklődési területünkbe. Bármi, amire a figyelmet irányítjuk, feltárul előttünk. Ebben a világban semmit sem lehet elrejteni, semmit sem lehet titokban tartani. Azt mondják, hogy a legrosszabb halál a ijedtségből van, egyszerű okból: az első dolog, amire a tudatod a halál után a figyelmet irányítja, a félelem lesz; így minden lehetséges kellemetlen helyzet feltárul előtted; érzelmi poklot fogsz átélni.
ELLENÁLLÁS A FÉLELEMMEL SZEMBEN
Hogy elkerüljük ezt az agóniát, jó megtanulni az élet során nem félni. Ismét képesek vagyunk tudatos gyakorlással eltolni a félelmünk határát. Ezúttal használjuk erre az álmainkat. Talán előfordul veled, hogy rémálmaid vannak, olyan álmok, amelyekből gyorsan fel akarsz ébredni, amelyekből gyorsan felébredsz, vagy szenvedhetsz alvási paralízistől is. Használd ezeket a kellemetlenségeket a félelemmel szembeni ellenállás tréningezésére. Hogyan? Egyszerűen, bármit is álmodj, bármilyen kellemetlen álmot is álmodj, próbálj nyugodt maradni, és engedd a cselekményt folyni anélkül, hogy megpróbálnád befejezni. Legyél csak ezeknek az állapotoknak a tudatos megfigyelője, és semmilyen módon ne reagálj a rémálmokra. Semmi sem történhet veled; csak megfigyelő vagy, és feltételezem, hogy a közös adatbázisból származó bizonyos helyzetek megfigyelője vagy. Nemcsak érdekes eseményeket fogsz átérezni; talán közvetlenül a élet és a halál közötti átmenet tanúja is leszel (ha például valaki az álomban lelő… stb.), de idővel, amíg kiegyenlíted a félelmedet, a rémálmok és a paralízisek eltűnnek.
Semmitől sem kell félni; minden helyzet az életben tudatosan kezelhető; minden helyzet az életben olyan, amilyen. A félelmet leginkább a társadalom represszív közvetlen irányításának törekvésében használják. Csak a bolondok használják a félelemmel való irányítást (különben egyszerűen nem tudnak irányítani), és csak a bolondok engednek a félelem illúziójának. A tudatos ember képes megérteni az összekapcsolt világ elvét, képes definiálni magát, és képes a adott pillanatot pillanatnak hagyni, felesleges ellenreakció nélkül. Azért tudja, mert tudatosítja létezésének végtelenségét.
VÉGTELENSÉG
Az energia megmaradásának törvénye: „Az energia nem keletkezik, nem vész el, csak folyamatosan átalakul.” (Pontosan mint a jelen pillanat.)
ZÁRÁS
Már az évezred fordulóján az emberiség eljutott létezésének megértéséhez. Ma a világban a szélesebb lakosság masszív tudatosodásának tanúi vagyunk. Két módon, tájékoztatással és konfrontációval. Rajtunk múlik, hogy milyen stádiumig engedjük a kedvezőtlen helyzetek megengedését. Ha továbbra is félelemmel táplálkozunk, agónia vár ránk, amely végül felébreszt a tudatlanságból; ha a félelemnek tudatos cselekvéssel, a saját terünk és a körülöttünk lévő tér tudatos befolyásolásával ellenállunk, a megengedés ideje minimális lesz. Az aranykor kapui előtt állunk.
(Többet a helyzetünkről itt találsz: https://www.projektz.sk/news/14-dnesna-situacia-vo-svete-finalna-faza-dopustenie/ )
Juraj Tušš
