1/ TUDOMÁNYOS FELTALÁLÁSOK
Az angol sci-fi rövidítéssel jelöljük őket. Ahogy már bizonyára észrevettétek, magam is rajongok ezért a műfajért :D. Személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy közelebb hozzam hozzátok a kitalációk/nonszenszek lényegét mint olyat, ezért döntöttem úgy, hogy első cikkemet éppen ennek a témának szentelem.
Amikor megpróbáljuk megérteni a kitalációk fontosságát, figyelmünket az alapjukra kell irányítanunk, ami emberi tulajdonságokból áll: a képzelőerőből és a kreativitásból. Feltételezem, hogy a sci-fi műfaj megalkotói éppen olyan tudósok voltak, akik önmagukban már nem tudták tovább elnyomni ezeket a természetes emberi tulajdonságokat, és így megteremtették maguknak a saját biztonsági szelepüket (a sci-fi műfajt), amellyel kieresztik a szigorú, konzervatív tudományunk által felhalmozott nyomást. Vannak a világon olyan tudósok is, akik gondolkodásukban szigorúan a tudomány határain belül mozognak (el sem akarom képzelni, hogyan „szellőztetnek” ők :D), akik nem tolerálják a bevett elméletektől való bármiféle eltérést, és bizonyos gondolatokat egyenesen eretneknek tartanak. Némi megértéssel is lennék irántuk, de csak abban az esetben, ha a tudomány elmondhatná magáról, hogy mindent tud, mindent ismer, a világ minden működési elve ismert számára, semmi sincs elrejtve, és minden fel van már fedezve. Kijelenthetjük ezt? Szerintem egyáltalán nem, ezért kérdezem, honnan veszik az emberek a bátorságot ahhoz, hogy gondolatokat címkékkel lássanak el, és meghatározzák, melyik a SCI, és melyik a FI? Ha visszatekintünk a múlt korszakaira, voltak idők, amikor az emberek nem tartották lehetségesnek például a repülést. Egyértelmű fikciónak tekintették. El sem tudták képzelni ezt a fajta közlekedést, miközben naponta repülő madarakkal teli eget néztek. Az úttörőknek a korabeli tudomány határain túl kellett gondolkodniuk, fantáziával kellett rendelkezniük, amelyet környezetük összpontosított megfigyelésével tápláltak. Gyakran felháborodást keltettek környezetükben, és az emberek inkább különcnek tekintették őket, mintsem az emberiség fejlődésének képviselőinek. Bizony, életük során nem örvendtek népszerűségnek, mégis éppen ők voltak azok, akik fantáziájukkal (kitalációikkal) folyamatosan előre húzták az emberi haladást. Ez ma is így van, ezért ne féljetek kitalálni, fantáziálni, ezek természetes emberi képességek, amelyek segítenek nekünk megteremteni a valóságunkat. Létezik olyan nézet, hogy minden, amit el tudunk képzelni, valóban valósággá is válhat. Szerintem ez a gondolat éppen a tudat (az autonóm egység) működési elvének lényegéből fakad, hogy a tudat maga teremti meg a saját valóságát. Ezzel az elvvel összefüggésben, ha megnézitek a létszámunkat és sokféleségünket, valóban úgy tűnik, hogy EGYÜTT bármit képesek vagyunk elérni a világban.
Vegyétek észre: semmit sem tudunk elérni a világon addig, amíg előtte nem vagyunk képesek elképzelni azt. Minél jobban, minél részletesebben tudjuk elképzelni kitalációnk megvalósítását, annál hamarabb és annál jobb minőségben tudjuk azt meg is valósítani. Ha esetleg a megvalósítás során olyan helyzetbe kerülnénk, amelyben rájövünk kitalációnk értelmetlenségére, a hibából szerzett tapasztalat új lehetőségeket nyit meg számunkra a további kitalálás során :D. Ne zárkózzatok el a különböző kitalációk elől; ha jelenleg nem értjük, nem fogjuk fel egy merész gondolat működési elvét, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne jönnénk rá együtt az elvre. Nem kell tehát félni a fantáziánktól, meg kell tanulnunk használni a képességeinket, ez pedig csak gyakorlással érhető el.
Utóirat: Létezik egy kicsit őrült modern mese, amely pontosan azt írja le, amiről ebben a cikkben írok — The Lego Movie (2014), ajánlom, hogy gondolkodjatok el rajta.
Juraj Tušš
